Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Soós Pál-utca.

(Gát-utca.)
A Szentgyörgy-tér északi részéből északnyugati irányban haladva, a vasut-vonalig tart.

str. Lăcrămioarei / Gyöngyvirág u.

Soós Pál.

1843–1910.

Irta: Szentgyörgyi Dénes.

 Városaink ama helyes fölfogásra, hogy egyes utcákat a kiválóbb férfiakról nevez el, kétféle célt szolgál. Először hosszu időkre emlegetetté teszi az illető nevét; állandóan emlékezetben tartja őket. Másodszor kitüntetés ez a szerzett polgári, társadalmi vagy hazafiui erényekért.

 Ezen szempontból tekintve a Soós Pál-utca elnevezést, megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy Maros-Vásárhely közönsége e tényével igazságos, méltányos, becsülendő dolgot cselekedett. Akik ismertük „Pali bácsit“ (s ki nem ismerte?) az ős magyar-nemes karakterisztikus alakját; a kiváló természetes ésszel, feltétlen becsületességgel, sok-sok kedves bohemiával biró; a szó igaz értelmében valója nemes lelkü embert szerettük meg benne.
 Maros-Vásárhelyen 1843-ban született. Kőmives iparos volt s a maga idejében első az elsők között. Épitményei a szilárdság, gyakorlatiasság, tetszetős csíny és olcsóság jegyében készültek. A száznál több magánház mellett ő épitette a Székely-Muzeumot, a róm. kath. Zárdát, az izraeliták Zsinagógáját, a Minoriták bérházát, a Papp és Benkő palotákat. – Szorgalmas, kitartó munkájának meg is volt a megérdemlett gyümölcse, de azt ő soha sem tekintette csak a magáénak. Nem volt oly hazafias, humánus vagy közhasznú cél, melyet mindig bőkezüen ne támogatott volna. S hát a számtalan ismerős és ismeretlen szegény, nyomorult, özvegy és árva?! Hányan nélkülözték a jótékony segitő kezet a Soós Pál elhunytával?! Hányan?! Ki tudná azt megmondani?!

 Közéleti tevékenysége diszes állásokba juttatta. A Kőmives Ipar-Társulatnak 25 éven át volt osztatlan szeretetben és becsülésben részesitett elnöke. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, a kereskedelmi és ipar-kamarának s minden jó célt szolgáló egyletnek. A ref. egyházban egyházfiui tisztet töltött be hosszú időn át.
 1910. április 12-én bekövetkezett halálát hosszú betegeskedés előzte meg. Temetésén az egész város, a társadalom minden rétege megjelent, megadva a végtisztességet volt kiváló, derék tagjának.