Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Sándor János-utca.

(Alsó vasuti-utca.)

str. Gheorghe Doja / Dózsa György u.

Sándor János.

1860.

Irta: László Gyula.

 Maros-Vásárhelynek és Maros Tordavármegyének két izben volt főispánja, sajnos, hogy mind a kétszer igen rövid ideig. Müködéséhez füződnek a közutak befásitása, a maros-vásárhelyi takarékpénztár válságának rendezése és a székelyföldi földmivelésügyi miniszteri kirendeltség szervezése. Mind maradandó becsü dolgok, de mit csinálhatott volna akkor, hogy ha főispánságai és egy izben kormánybiztossága (a székelyföldi kirendeltségnél) hosszabb időre nyultak volna ki? Hát még igen sokat alkotott volna, de ami ennél is becsesebb, összehozza és együtt tartja vala azt a gárdát, amely az ő lelkével érzi az erdélyrészi magyarság bajait s az ő szellemében cselekedett volna együttesen és külön-külön százfelé, mindenütt, ahol stagnál a magyar közélet.

 Mert Sándor János ugy tud lelkesedni, hogy másokat is lelkesiteni képes és a közért ugy tud dolgozni, hogy másokkal is megkedvelteti a közmunkát. Jelenléte nevelő hatással volt környezetére, mert semmit sem tartott kicsinek, ami a nemzet ügyének javára volt s minden reális dolognak meg tudta adni az időszerüség jellegét, ami lefegyverezte a maradiság negátiv felfogását.
 Ezt nélkülözzük most s ezért esik rosszul, hogy a politika elszólitotta tőlünk. Neki itt volt a helye Erdélyben, akárhol, akármilyen cimen, csak vezető állásban ma is itt kellene legyen. Nekünk nincs időnk kivárni, hogy Sándor Jánoshoz hasonló jellemek és kivételes tehetségek szülessenek. A kikiáltott, megtámadott fél mi, erdélyi magyarok vagyunk. Ebben a helyzetben az erős karakterü vezérek kivonása többet árt, mint használ az ország ügyének.

 Sohasem felejiem el azt a felszólalását, amit 1905-ben a kereskedelemügyi miniszteriumban tartott székely értekezleten tett. Sándor János a miniszterium vezető tisztviselőihez fordult és azt mondta, hogy a kormányok változnak, a miniszterek jönnek és mennek, de a tisztviselők maradnak. Tiszteletteljesen arra kérte a tisztviselő urakat, hogy foglalkozzanak Erdély és a székelység ügyével, nemcsak bürokrátikus módon, hanem foglalkozzanak hazafias lélekkel. Tanulmányozzák a megértésig és a fölemelő öntudatig Erdély bajait s az onnan jövő ügyeket birálják el és referálják az ügy szeretetével, mert kétszeres sullyal bir minden jó cselekedet, amit Erdélyért tesznek.
 Elmondotta ezt a beszédet Sándor János és mi jelenlevő székelyek megéreztük, hogy idelent kell cselekedni és követelni elsőnek, kérlelhetlen elszántsággal, hogy odafönt is jobban és jobban és minden időben megértsenek. Megéreztük, hogy az erőt idelent kell összefogni és nagyra fejleszteni, mert Budapest messze van és Budapesten hamar felejtenek.
 Sándor János Maros-Vásárhelyt született 1860-ban. Jogi tanulmányainak elvégzése után itt akart közigazgatási pályára lépni, Maros-Tordavármegye közönsége akkor nem választotta be aljegyzőnek. Tiz év múlva mint főispán tért vissza az ősi megyei székházba, amikor a már értékes multtal biró és országszerte nagyrabecsült ifju főispánt határtalan örömmel és ragaszkodással ünnepelte a megye és város közönsége. Két izben volt főispán nálunk, másodszori főispánsága alatt a földmivelésügyi miniszteri kirendeltség kormánybiztosi tisztét is viselte. Megelőzőleg alispán volt Tordaaranyosban és hosszabb ideig főispán Kisküküllő megyében. A Tisza-kormány alatt belügyminiszteri államtitkárságot vállalt, jelenleg Dicsöszentmárton országgyülési képviselője. Maros-Vásárhely iránt soha sem szünt meg érdeklődni, közdolgokban éppen ugy, mint magánosok ügyeiben sok értékes szolgálatot tett és tesz.
 Maros-Vásárhely közönsége hálából diszpolgárrá választotta s a legforgalmasabb utcáját, a vasutra vezető hosszú szép utcát az ő nevéről nevezte el.