Nádasdy Ferenc-utca.

A „Mészárosok rét“-jén az Andrássy Gy.-útból délkeleti irányban a Honvéd-utcába vezet. (A Sátor-tábor előtt.)

str. Nicolae Bălcescu u.

Nádasdy Ferenc.

1625–1671.

Irta: Rusztek Károly.

 A XVII. században, amely a folytonos harc és a szakadatlan küzködés százada volt Magyarországra nézve, Zrinyi Miklóson kivül még egy férfiú tünt ki nagy müveltségével, Nádasdy Ferenc gróf. Ősrégi, tős-gyökeres, magyar főnemes nemzetségnek kiváló sarja; világlátott széles látókörü, sokat tanult és dúsgazdag főur volt, akiben a Nádasdyak esze a Báthoryak hősiességével párosult. Óriási vagyonáért magyar Krözusnak is nevezték. Ismerte Nádasdy az esze és vagyona nyujtotta hatalmát, tekintélyét, meg is volt benne a nagyra vágyás érzése, de a nagy tervek keresztülviteléhez szükséges erélyesség és elszántság nélkül.
 1643-ban Vas, majd később Somogy és Zala megyék főispánja, 1646-ban kir. főudvarmester, 1664-ben pedig már országbiró, belső titkos tanácsos és a nádori méltóság kijelöltje. Ámde bár mindent elkövetett, hogy e méltóságot is elnyerhesse, 1665-ben, sokaknak ámulatára, a nálánál sokkal gyorsabb kezü Wesselényi választatott meg az ország nádorának. Nádasdyt hiuságban ugyan mélyen sértette a dolog, mégis látván az ország nyomoruságos állapotát, a bécsi udvar napról-napra merészebb tulkapásait, félre tudta tenni a személyeskedést és maga kereste Wesselényivel az összeköttetést, sőt később egyesül is vele egy politikai szövetkezésben.
 Ugyancsak az ország javára igyekezett forditani az udvarnál lévő nagy tekintélyét is és különösen Rákóczy György erdélyi fejedelemnek lett sok és jó szolgálatot. Kiváltképpen sokat fáradozott abban, hogy a király és a fejedelem között a szövetkezést megteremtse, mivel azt az ország érdekében felette fontosnak tartotta. De sajnos e tekintetben a legodaadóbb buzgólkodása is eredménytelen maradt, mert a bécsi udvar – sok huza vona után – mégis csak a török zsákmányának engedte oda Erdélyt. Nádasdynak pedig be kellett látnia, hogy az udvarnál nagy befolyása veszendőben van, ami nemcsak személyében sértette, de arra a tudatra is ébresztette, hogy az udvarnál minden magyar befolyás a hazai ügyek intézésére teljesen megszünt.

És csak természetes, hogy akkor, mikor már senki sem volt a király mellett, aki a magyar érdekeknek érvényt szerezhetett volna, még jobban elfajultak az állapotok. Az országot a török és az országban zsold nélkül hagyott idegen hadak sarcolták, pusztitották, a protestánsokat üldözték, az országgyülések helyett a bécsi udvar intézkedett, szóval minden jel arra mutatott, hogy az ország alkotmányát nagy veszély fenyegeti. A nemzet tehát szükségesnek látta a veszélyt önerejével elháritani. Wesselényi nádor, Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Frangepán Kristóf stben szövetségbe léptek, hogy az ország jelen siralmas állapotában egyik a másikat vérével is megvédi. Céljuk az ország felszabaditása vala, mivégből szövetségre iparkodtak lépni a francia és török udvarral. A tervet azonban Panajotti tolmács elárulván, Lipót Zrinyit, Frangepánt, Nádasdyt, Pattenbachot elfogatta, mielőtt még a felkelésnek komoly eredményei lehettek volna és Bécsbe hurcoltatván, idegen földön, idegen törvények szerint halállal büntette. Az első kettőt Bécsujhelyen, Nádasdyt Bécsben 1671. április 30-án fejezték le. Noha tragikusan végződő politikai szerepe Nádasdynak oly fontos volt, hogy mellette minden más tevékenységének el kelle törpülnie, mégis annyit meg kell emlitenünk, hogy Nádasdy nemcsak ésszel, de tollal is dolgozott. Saját magának is nagy könyvtára volt, kincseket érő pottendorfi kastélyában, külön nyomdával, korának – Zrinyi Miklós után – legkiválóbb irója volt.

reklámok ezen az oldalon ▼

< 180. oldal > ▲