Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály-utca.

Uj-utca a „Tisztviselő Telep“-en. A dr. Gecse Dániel-utcából keleti irányban vezetve, a Kálvária-utcáig nyulik.

str. Bradului / Fenyő u.

Munkácsy Mihály.

1844–1901.

Irta: g. k.

Ki ne hallotta volna hirét Munkácsy Mihálynak, aki asztalosinaskodáson kezdte életét és mint fejedelmek császárok, királyok barátja, – méltán megbámult geniéje volt a magyar müvészetnek.

Munkácsy Mihály

Hogyan tette ezt a müvészeknél sem szokásos megmérhetetlen, felbecsülhetetlen előmenetelt: mikor az ő életében sem ment simán minden, mikor az ő küzdelmei nem mindennaposak voltak? ha nem az ő nagy plasztikai tudásával, szinezésével, szemkápráztató compositióival.
B. Gyuláról kerül fel Pestre, majd Bécsbe, Düsseldorfba és onnan Párisba – a honnan a millennium évében 1896-ban tért meg Budapestre, – pihenni, – pár évre rá: meghalni.
Tüneményes pályájának első sikerei az édes hazai tájhoz és népélethez füződnek – „siralomház“, „tépéscsinálók“, stb. vallástörténeti tárgyu képei, a Krisztus trilogia – „Krisztus Pilátus előtt“ „Consummatum est“ és az „Ecce homo“ európai hire átcsapott Amerikába is, a honnan egy milliárdos jött sietve megszerezni képtára számára ezeket a soha eléggé nem értékelhető mesterműveket.
A bécsi „Kunsthistorishes Muzeum“ plafonképéért a renaissance müvészeté-ért: milliót fizetett Munkácsynak, a nagy magyar müvésznek az osztrák császár és magyar király.
„Honfoglalás“ cimü utolsó nagy magyar történeti képét személyesen hozta haza – de már akkor az eszményi szépségü, fejedelmi méltóságu arca és termete megtört Munkácsynak – a szörnyü vég – a kétszeri halál előre vetette árnyékát; elborult elmével azonban nem sokáig kellett sinylődnie: meghalt dicsősége teljében – diadalai tetőpontján és hálás nemzete valóságos fejedelmi pompával kisérte utolsó utjára ezt a nagy fiát a kit akár a franciák, akár a németek büszkén vallottak volna magukénak és vállalnának mindenha. Kipótolhatatlan vesztesége lesz mindenkor a magyar müvészetnek az ő elhunyta, – az ő világhirére manapság senki – egy nemzet müvésze sem aspirálhat.

< 177. oldal > ▲

^*_*^*

Munkácsy (Lieb Leó Mihály) 1844 február 20-án született Munkácson. Meghalt Endemich-ben (Bonn mellett) 1901. május 1-én. Holttestét Budapestre hozták és az ország minden müvelt polgárának mély részvéte mellett a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szerk.

< 178. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷