Mikes Kelemen-utca.

Uj-utca a „Mészárosok-rét“-jén. A Madách és Katona J.-utcák összeérő pontjától déli irányban haladva, a Nádasdy F.-utcába vezet.

str. Someşului / Szamos u. (a síneken túli szakasz)

Zágoni Mikes Kelemen.

1690–1762.

Irta: Földes Ferenc.

 A székelyföldi irók koszorus fejedelme, a kurucvilág egyik csodás alakja, Zágoni Mikes Kelemen, aki 1690. augusztus havában látott napvilágot a háromszéki ősi házban, Zágonban. 16 éves korában II. Rákóci Ferenc udvarába került és ettől kezdve soha sem hagyta el a fejedelmet, akit jobban szeretett szülyföldjénél, jobban önmagánál.
 Amikor a szabadságharc dicsőséges napjait a szomoruság, a számüzetés keserü esztendei váltották fel, Mikes volt az, aki törhetetlen hüségével, derült humorával elviselhetővé tette a nagy bujdosónak a hontalanságot.
 Itt benn, a Kárpátok alján elnémult az utolsó tárogató is. Német szellő lengte át a hazát, német szó vette át a magyar helyét a kurucok utodai házában. Sehol egyetlen fénysugár e vigasztalhatatlan sötétségben! Ez a kor az irodalmunk haldoklása… De nem! Távol keleten, a Márvány tenger partján, nagy Törökországban eladdig a magyar irodalomban ismeretlen hang szólal meg, ismeretlen formában. Mikes Kelemen a bujdosó fejedelem iródeákja távol hazájától, időtöltésből elkezdett levelezni egy képzelt nagynénivel s azokban a levelekben a magyar nyelv oly hajlékonyan szólal meg, mint azelőtt soha! 207 drb. levelet irt Mikes. Benne van ezekben a levelekben mindazon kellék, ami kedvessé teheti a levelet. A közvetlenség, amivel elbeszéli élményeit, a humor, amivel füszerezi azokat, a kitünő forma, melyet máig sem szárnyalt tul senki irodalmunkban, mind az elsők közé emelik Mikes Kelement. Élete vége felé a levelek mind ritkábban iródtak. De annál több vallásos irat kerül ki a tolla alól. Különösen francia müveket forditgatott „székely nyelvre.“
 Családja többször hivta haza, de ő nem tudta otthagyni Rákóczit, akiért feláldozta magát. Mikor aztán eltemették a nagy fejedelmet és mellőle mind elhúlltak a dicső bajtársak, a honvágy nem hagyta nyugodni. Mária Theréziához fordult kegyelemért, de az nem bocsátott meg a számüzöttnek. Igy élte le a még hátralévő napjait, örökösen sóvárogva arra a szép vidékre hol a „bércek aljában tavaszi pompában virágok feslenek… Végre aztán 1762. okt. 2-án, Rodostóban (Törökország) meghalt ő is, az utolsó bujdosó.
 Holta után jó későre jutottunk müvei birtokába, de ezek révén még ma is a legnagyobb iróink közé számithatjuk Zágoni Mikes Kelement, kinek szülőházát emléktáblával jelölte meg a késő nemzedék kegyelete.