Mentovich-utca.

(Régi Kórház-utca egy része.)
A mostani Régi-Kórház-utcából északi irányban halad s a Thököly Imre-utcában ér véget.

str. Topliţa / Hévízi u.

Mentovich Ferenc.

1819–1879.

Irta: Nagy Endre, koll. tanár.

 Mentovich Ferenc 1819. április 19-én született Nagydebrekben, Szolnok-Doboka megyében, hol atyja Mihály, a gróf Mikes Benedek birtokán gazdatiszt volt. Iskoláit szegény fiu módjára Désen és Naszódon kezdte, majd a nagyenyedi Bethlen-kollegiumban folytatta, hol a katolikus hitet valló fiu szorgalmával és szerénységével csakhamar magára irányitotta tanárai figyelmét s mikor subscribált id. Szász Károly, a kollegium nagyhirü tanára házához vette nevelőnek.
 1841-ben elvégezte a kollegiumot s ekkor a br. Kemény Albert költségén külföldre ment, honnan 1843-ban tért haza, a mikor aztán Alsógáldon telepedett le, átvette a br. Kemény Albert fiának nevelését és nőül vette Vajda Juliát, akivel még enyedi tanuló korában ismerkedett meg.
 Mentovich már enyedi tanuló korában a nyilvánosság elött is fellépett költeményeivel; gáldi tartózkodása alatt is felkereste azokkal az ország első divatlapjait, azonkivül tevékeny részt vett az unio eszméjének előkészitésében és megvalósitásában. Ennek érdekében 1847-ben egy füzet költeményt bocsátott ki Unio dalok cimen s utóbb Gyulai Pállal és Szász Károllyal ismét egy kötetet: Nemzeti szinek cimen.
 Az Alsó-Fehér megyét fenyegető veszedelem elől előbb Kolozsvárra, majd Nagy-Váradra és Budapestre vonult. Itt élte át a szabadságharc éveit, részben rnint tanitó, részben mint lőporgyártó. A szabadságharc lezajlása után a nagykőrösi gimnázium tanárává választották s itt müködött 1850–56-ig együtt Arany Jánossal, Szász Károllyal és több más kiváló egyéniséggel. Ezen idő alatt adta ki Száraz lombok cimen összegyüjtött költeményeit, Halotti bucsuhangok cimen egy másik verskötetét s ezenfelül természettani munkák átdolgozásával is foglalkozott.
 1856-ban Maros-Vásárhelyre hivták meg a ref. kollegiumba s itt müködött 1879. december 15-én bekövetkezett haláláig. Ezen idő alatt nagyobb részt természettudományi kérdések fejtegetésével foglalkozott, majd az uj materializmus hivének szegődött, ennek érdekében nehéz vitát folytatott többekkel. Erre vonatkozó fejtegetéseit összegyüjtve 1871-ben adta ki Az uj világnézlet cimen.

 Mentovich, mint ember és tanár városa és vidéke tiszteletét és becsülését, mint költő és természettudós az egész ország elismerését méltán érdemelte ki. Egyéniségében jól illő összhangban volt a nemes kedély, költői hajlam, tudományos fej és melegen érző sziv. Az elsővel kedveltté tette magát a társaságban és iskolában, a másodikkal szép helyet foglalt el nemzeti költőink koszorujában; a harmadikkal nem egyszer hasznos ismereteket közölt a nagy közönséggel és tanitványaival; a negyedikkel az előbbieket csak szebbé és nemesebbé tette. Ezek mellett jó magyar volt, ki mindig melegen érzett hazájáért s erejét felhasználta érdekében. Igy az általános emberi kötelességeken felül is vannak érdemei, melyekért, mint költő, mint tudós méltán tarthat számot babérra.

reklámok ezen az oldalon ▼

< 171. oldal > ▲