Lázár Vilmos-utca.

Tábor-utca.
A Baross Gábor-utcából délnyugati irányban a IV. Béla király és Desewffy A.-utcákba vezet.

str. Baladei / Ballada u.

Lázár Vilmos.

1815–1849.

Irta: Jánosy Samu.

 A magyar szabadságharc egyik vitéz, csinos külsejü, kedves, szeretetreméltó alakja, kit a haza iránti mély szeretet szakitott el a meleg családi tüzhelytől.
 Torontál megyében, Nagybecskereken született 1815-ben. Az alig 18 éves ifju katonai pályára lépett, már akkor feltünt szervező képessége, melynek a szabadságharc alatt annyiszor fényes tanujelét adta. Nem sokáig katonáskodott, még 1848 előtt kilépett a császári hadseregből, rangjáról is lemondva, a polgári életbe vonult s özvegy Halassyné: Revitzky Máriát vevén feleségül, zemplénmegyei birtokán gazdálkodott.
 Ő is, mint minden jó hazafi az 1848-iki szabadságharc kitörésekor felajánlotta szolgálatát a hazának. Mint nagy szervező képesség, a külömböző hadosztályok szervezésével bizatott meg; résztvett az északi, majd a déli hadjáratokban, mint tábornok. A szabadságharc egyik legideálisabb lelkü hőse, ki az utolsó percben sem hitte a haza ügyének bukását.
 A szöregi, majd a temesvári szerencsétlen kimenetelü csatákban személyes bátorságával, élete kockáztatásával vezette seregét rohamra. Sorsát ő sem kerülhette ki, az utolsók közt vala, ki a fegyvert letette, mindazonáltal nem dicsőséget, hanem halált nyert jutalmul.
 Lázár tábornok is Lichtenstein herceg igéretében bizva, Karánsebesnél Fidler osztrák ezredes előtt letette a fegyvert, azonban őt is a többi tisztekkel együtt Arad várába vitték. A 13 vértanuk egyike, kit golyó által végeztek ki. A rászegzett puskacsövek előtt sem szomorkodott egyébért, mint neje s három gyermekéért. Szeretett neje, 1873-ban bekövetkezett haláláig, hiven ápolta emlékét.

reklám ezen az oldalon ▼

< 156. oldal > ▲