Lavotta János-utca.

(Czigánymező-utca.)
A Szentgyörgy-tér és Rákóczi-utca összeszögelésénél kezdődik és északi irányban, a városból Marosszentgyörgy kis község felé vezet.

bd. 22 Decembrie 1989 / 1989. December 22. sgt.

Lavotta János.

1764–1820.

Irta: Dénes Andor.

 A pozsonymegyei Puszta-Födémesen született, ős nemes család sarja: Ő a „Magyar Orpheus!“
 Talentuma csakhamar kitünt, s bár atyja a jogi pályára szánta, kalandos természete, bohém hajlandósága a zenészet terére üzték. Atyja emiatt ki is tagadta.
 Sokat kóborolt; előbb külföldön ismerték, (Bécsben nagy sikert ért el hegedü játékával), s hire hazájában megelőzte… Volt szinházi karmester, zeneműkereskedést is nyitott; szerencséje, sem maradása nem volt sehol.
 Nemesi curiák szivesen látott vendégeként bebarangolta Magyarországot, dalaival s hegedüjével bámulatba ejteile honfitársait. Feljegyeztetett, hogy Tiszafüreden a cigányok földhöz vágták hegedüjöket, mikor játszani hallották…
 Gróf Szirmaival – aki hegedüt is ajándékozott neki – beutazta Olaszországot, egetverő fantáziája csodás dolgokat müvelt, a külföld is elismerte. A magyar dal és zene megalapitója volt Lavotta; „Cserebogár“ cimü népdala, „Homoródi nótá“-ja, vagy más néven „Lavotta szerelme“, „Szigetvár ostroma“, szerelmi dalok, csataképek, családi és népies darabjai maradandó emlékét képezik.
 Férfikora javában ivásnak adta magát, s ez testileg tönkretette; hányatott, viszontagságos, de kalandokban gazdag életét korán fejezte be. Tályában (Zemplénmegyében), 50 éves korában meghalt. Ott is temették el.
 A maga nemében utólérhetetlen volt, – s méltán nevezhetjük a XIX. századbeli magyar zene alapvetőjének!
 Igazi néplélek, mint ember gyarló, mint zenész fenomenális!… A „hires magyar hangmüvész“ nevével nevezték el városunkban a Cigánymező utcát.

reklám ezen az oldalon ▼

< 155. oldal > ▲