Lajos király-utca.

A volt Kör-utca északi része, a Vágóhid-köztől Baross Gábor-utcáig.

str. Cuza Vodă u. (a Szabadság utca és a Mátyás király utca között)

Nagy Lajos király.

1326–1382.

Irta: Szerényi Károly.

 Nagy Lajos király A magyar királyok között kevésnek a neve forrott ugy egybe a nemzeti nagysággal, dicsőséggel és hatalommal, mint az övé. A keresztény romantika nemzeti hőssé avatta, akárcsak Szent Lászlót, pedig nem volt egész a „miénk“, nem egyenes ága a nemzeti nimbusz övezte Árpád háznak. De ő magát igazán magyarnak érezte, nemzetével azonositotta s kora lovagias erényei mellett a hazafias tulajdonok is ékesitették. Negyven évig 1842–1382-ig uralkodott és ez idő alatt fényben, hatalomban és dicsőségben is az ő Magyarországához még csak a Mátyásé hasonlitható, területre pedig mindegyikénél nagyobb; „három tenger“ mosta határait.
 Uralkodása elejére esik a nápolyi hadjárat, amelyet öcscse Endre halálának megbosszulására ismételten vezetett. Anyagi eredménye kevés volt e hadjáratnak, de közvetett hatása igen nagy. Első eset, amikor a nemzet határain tul messze idegen földön, mint támadó fél lép fel. E hadjáratokban harcra termett voltát, vitézi erényeit és higgadt önmérséklését számtalanszor bebizonyitotta. Az idegen földön látottak és tapasztaltak kitágitották látókörét s emelték müveltségét.
 Belső politikája is a megerősödésnek, a gazdasági emelkedésnek ügyét munkálta. Az ősiség – középkori intézmény ugyan – hasznára volt a fajfentartó magyarságnak. Alatta alakult ki a szent korona eszméje, vagyis hogy törvényt csak a szent korona testének részei, a király és nemzet együttesen alkothatnak. Ugyancsak alatta fejlődik ki a nemesi vármegye, a nagy hatalmu és birtoku főuri renddel szemben.
 A legfőbb érdeme azonban az, hogy hazánkat a müvelődés magas fokára emelte. Ahogy ő magyarrá lett nyelvben, érzésben, törekvésben egyaránt épen ugy vezette magával nemzetét. Ifjaink kijártak a külföldi, főleg olasz egyetemekre s visszatérve, magukkal hozták a renaissance szellemét. Maga Lajos király Pécsett 1367-ben alapitotta a sokáig virágzó egyetemet.
 Udvara, környezete a finomabb és magyaros izü lovagias szokásaival és tiszta erkölcsü példájával mintája lett a nemzeti fejedelmek udvarának. Nem csoda tehát, hogy nemzete rajongott érte s „nagy“ jelzővel tisztelve meg, mai napig fentartotta dicső emlékét.
 Lajos király – Róbert Károly és Erzsébet harmadik fia – 1326. márc. 5-én született. Meghalt 1382. szept. 11-én Nagyszombatban.