II. József

József-utca.

A Bethlen Gábor-utcából északi irányba haladva, a gör. kath. temploma előtt a Thököly-utcába torkollik.

str. Cosminului / Cosmin u. [sic!]

II. József (császár).

1741–1790.

Irta: Szerényi Károly.

Soha nemesebb szándéku s emberiesebb gondolkodásu uralkodó nem ült a Habsburgok trónján, mint II. József. Mint nagynevü anyjának Mária Teréziának és Lotharingiai Ferencnek fia, 1741. március 13-án született.
Anyja szerető szigorusággal tanitotta s korán belé oltotta a munka szeretetét, a kötelesség érzetet, az emberies érzést s az volt az anya vágya, hogy fiából jellemes, derék, kiváló ember legyen. Ilyen nevelési elvek után meg voltak József lelkében a tulajdonságok, melyek nemcsak az embert, de az uralkodót is ékesithetik.

Anyjának 1780-ban történt halála után átvette a nagy birodalom kormányzását s ugy akarta vezetni, mint a jó atya, aki nagy családja minden szükségletéről igaz szeretettel akar gondoskodni. – Mindazt a sok tapasztalatot, amelyet még anyja életében tett utazásai alatt, a külföldön és saját országában szerzett, most értékesiteni akarta – ugy az uralkodó ház – de legfőkép népei javára. Reformjai, melyek tronra lépte óta gyorsan követték egymást, mig egyrészt egy összefüggő, gazdag, hatalmas egységes állam kialakulását célozták, másrészt véget akartak vetni évszázados elfogultságából származó bajoknak. S a gondolat, hogy népeit egyenlő igazgatás, egyenlő törvény, szellemi felvilágosodás, fejlődő ipar és kereskedelem által a jólét és függetlenség legmagasabb fokára emelje, oly nagyszerü volt, hogy még hibái és tévedéseivel szemben is engesztelik emlékét.
Sajnos sem ő nem tudott beleilleszkedni népei, s ezek között első sorban a magyar nemzet felfogásába és szellemébe, sem kora őt megérteni nem tudta. Ezért aztán legnemesebb szándéku ujitásait is ellenszenvvel és féltékenységgel fogadták, nem is szólva azokról, amelyek évszázadok által őrzölt alkotmányos életünket érintették.

< 118. oldal > ▲

Rendeletei a pénzügyben, a sajtó ügyben, az egyház és nevelés dolgában, az uj adórendszerben a jobbágyok felszabaditását és az urbér rendezését illetőleg, ugyszintén a törvénykezésnek, belkormányzásnak rendezésében a legszebb céllal készültek s ma már nem egy vált valóra, korszerü átalakulásban. Valószinü, hogy ha ezen tervei és reformjai kellő alkalmazkodással meg valósulnak, országunk gazdasági és müvelődési haladása jóval messzebb jutott volna.
Sajnos ezekkel szemben az alkotmány ellen elkövetett sérelmek csak ellenkezést, haragot, elkeseredést keltettek, s nem ok nélkül őrizte meg a „kalapos király“ nevet a történelem, elitélő birálattal.
Élete végén ő maga is azt óhajtotta sirfeliratul: „Itt nyugszik egy fejedelem, kinek szándoka tiszta, de maga elég szerencsétlen volt látni, hogy minden tervei hajótörést szenvedtek.“ Meghalt 1790. febr. 20-án, 49 éves korában.

^*_*^*

II. József császár 1773. julius 11-én egy napig városunkban tartózkodott, midőn ő és kisérete a Szentgyörgy-utcában levő Makariás-féle földszintes épületben szállásoltatott el, mely akkor az egész városban a legkényelmesebb otthont nyujtotta a magas vendégnek.
Ide vonatkozólag – egykoru feljegyzések alapján – érdekesnek tartjuk bemutatni a következőket:
„Néhai Maros-Vásárhellyi Civis Timár Varga Nagy Petri György (ki vette származását ugyan tsak Nagy Petri Györgytől és Ujvárosi Ember Máriától 1761-ben 24-a Febr., holt pediglen meg 1811-ben, 19-a Április) 40 éven keresztül magyar nyelven vezetett naplójában József császárnak nálunk tett látogatásáról a következőkben emlékezik meg:
„1773-dik esztendőben. Ide Maros-Vásárhelyre el érkezék József Római Tsászár, a várból kijövén el kisérém a Makariás Házához egy Éttzaka ott hála s aval elméne Régenbe, a körül Vidék véghetetlen Instántiát ada be a Tsászárnak.“

(Teleki könyvtár.)

< 119. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷