Gábor Áron-utca.

Uj utca, mely a vizmedence mögött a Hajnal-utcát a Széll Kálmán-uttal köti össze.

str. Gábor Áron u.

Gábor Áron.

1814–1849.

Irta: dr. Schmidt Béla.

 Dicső szabadságharcunk sok nevezetes, nagy eseménye mellett számtalan az apróbb epizod, mely a magyarok és székelyek hősiességéről, találékonyságáról, mindenre képes voltáról tanuskodik.
 1848. őszén majdnem egész Erdély a lázadók kezében volt. Csupán Háromszék maradt még mentes az oláh csordák dulásaitól, midőn Berde Mózes a magyar kormány megbizásából 1848. november 12-én Sepsiszentgyörgyre gyülést hivott egybe, a további tervszerü védekezés megbeszélése céljából. Hazafias, lelkes beszédére egy szivvel, lélekkel ajánlotta vérét, pénzét minden jelenlevő a haza védelmére, mire Berde Mózes a meghatottságtól könnyes szemmel szólt: katonánk és pénzünk tehát van, de honnan veszünk ágyut és puskaport? Ekkor megszólalt a háttérben egy börködmönös, egyszerü székely. „Majd csinálok én!“ Ez volt Gábor Áron! És szavának állott!
 Puchner német generális erősen szorongatta a Sepsiszentgyörgyön csoportosult derék székely sereget. A döntő ütközet elől már nem térhettek ki. Szemben állott már a két sereg. Az ellenség fölszerelve a legjobb fegyverekkel és 12 ágyúval. A székelyek kaszával, fejszével, buzogánnyal, egyetlen ágyu nélkül. De mégis összecsaptak. S ekkor mögöttük dübörgés hallatszik. Gábor Áron ágyui vonultak föl. Ő maga szerelte és irányitotta az egyiket, s első lövései óriási pusztitást okoztak a német dragonyosok, s az oláhok soraiban. Az első ágyu hatalmas hangját nemsokára 5 társáé követte, s az ellenség futott, amerre láthatott.
 És igy ment ez sok ideig.
 Udvarhelyszéken, a magyarhermányi erdőben felállitott gyár, egyre-másra szállitotta a kitünő ágyukat. A leleményes székely leszedte a falvak harangjait, egybegyüjtette a házakból a mozsarakat, minden arra való ércet s ágyut öntött belőlük.
 Igy küzdöttek, dolgoztak hősi bátorsággal, lankadatlan kitartással, amig a segitségül jött orosz tulerő előtt le kellett tenni a fegyvert.

^* _* ^*

reklám ezen az oldalon ▼

< 105. oldal > ▲

 Gábor Aron 1814-ben Bereczken, székely katona családból született. Már gyermek és ifju korában örökké fúrt-faragott. Ezer mester volt. Már ifjan egy pesti tüzér-ezredbe került katonának, de ott, a sok idegen között, sehogy sem érvényesülhetett. Összesen csak káplárságig vitte föl, mig végre megunva a meddő küzdelmet, falujába tért. Itt találta azután a szabadságharc, melynek során a magyar kormány tüzérőrnaggyá nevezte ki. Ágyukat öntött s ágyu által halt meg. A Kökös mellett 1849. julius 2-án vivott csatában, ágyugolyótól találva maradt a csatatéren. Sirja az eresztevényi temetőben van, s a derék székely lakosság ma is kegyelettel ápolja, disziti virággal sirját, meghatva hallgatva az apáiktól, nagyapáiktól fenmaradt mese-szerű elbeszéléseket a hős székely dicső, nagy tetteiről.

reklámok ezen az oldalon ▼

< 106. oldal > ▲