Garay János-utca.

Az Arany J.-utcát a Lajos király-uttal köti össze.

str. Cloşca u.

Garay János.

1812–1853.

Irta: dr. Schmidt Béla.

 Garay János: született Szekszárdon 1812-ben, első kiképeztetését szülőhelyén és Pécsett nyerte, míg 1829-től a pesti yetemen bölcsészeti tárgyakot hallgatott. Már Pécsett kezd mutatkozni a költészet iránti kedve („Emlékáldozat“), mely Pesten csak fokozódik – ugy hogy végűl egyedül az irodalomnak szenteli egész munkásságát. Csakhamar jelentős szerepet vív ki, 1839-ben az akadémia levelező tagjává, 1842-ben, mint a fiatal irók egyik legkiválóbbját a Kisfaludy társaság rendes tagjává választják. 1845-ben a Kisfaludy társaság segéd titoknokja lesz, 1843-ban egykori kedves tanárának, Horváth Istvánnak tanszékét foglalja el a pesti királyi egyetemen s a magyar nyelvet és irodalmat tanítja. A megváltozott politikai viszonyok alatt, 1849-ben elhagyja tanári székét s a következő évben egyetemi könyvtártisztnek nevezik ki. Ez időtől elbetegesedik; a sok munka erősen megtámadja szemevilágát s szenvedéseitől hirtelen egy szélhüdés megáltja 1853-ban.
 Sok oldalu és termékeny költő, lelkes müvelője a históriás énekeknek (Árpádok, Szent László, stb.), de irt drámákat (Báthory Erzsébet, stb.) elbeszéléseket is. Mint költőnek emlékét „Kont“ és Hári János (az obsitos-ban), szilárdon fenntartják.
 A korán elhunyt költő családja rossz anyagi helyzetben maradt hátra. A nemzet felkarolta családját és 8000 pengő forintot gyüjtött részére. E nemes mozgalom városunkban is élénk visszhangra lelt, mit a Teleky levéltárban őrzött következő „felhivás“ is bizonyit:

Felhivás.

 Garay korán elhalt koszorus költőnknek szegénységben maradt özvegye s árváinak javára, felsőbb engedelemmel van szerencsém egy bált adhatni; melyre a t. c. Katonai és Polgári kart, részvételre egész tisztelettel felhivom. Azongondolat: hogy 40 p. kr. bémenti árral, élvet szerzünk s másfelől özvegy, és árvák sorsát kivánjuk enyhiteni, elég varázs erővel birand mindenkit, részvételbe nyerni ezen reményben nem is csalatkozunk: kimegnem jelen, legalább belépti Jegyet vesz emlék s részvéte jeleül…
 A bálnapja február 20-án lészen, (1854.) Kezdete 8 órakor.