Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

◁ Előző   Következő ▷

Ferencz József-ut.

Uj utca, a városi székház északi részén. A Deák-Ferenc-utcából a IV. Béla király-utcába vezet.

str. George Enescu u.

I. Ferencz József.

Szül. 1830.

Irta: Fülöp Samu.

 Ferencz József, ausztriai császár, Magyarország és Csehország királya 1830. augusztus 18-án született Schönbrunban. Atyja Ferenc Károly főherceg, anyja Zsófia bajor hercegnő volt. Négy testvérét egymásután veszitette el, legutoljára Lajos Viktor főherceget. Gyermekkorában sok és igaz szeretetet tapasztalt szülei és nagyszülei részéről. Ferencz, az öreg császár s a jóságos Károlina Auguszta császárné, órákat töltöttek naponként unokájukkal. Amint elérte a megfelelő kort, kezdetét vette a rendszeres oktatás, melyben az anya közvetlen felügyelete alatt a legkitünőbb tanerők vettek részt. A tanulmányi rend főleg a nyelvekre terjedt ki; a kis prezumtiv trónörökös egymásután sajátitotta el – feltünő könnyüséggel – a magyar, francia, angol, lengyel és a cseh nyelvet. – Minden tárgyra külön tanár oktatta, magyar nyelvmesterét kitünő szeretetben részesitette s midőn testvéreivel körutazást tett hazánkban, tanárja szülőházát is meglátogatta, hol a főhercegek mindent pontosan megnéztek s a sóőrlő malmot különösen megcsodálták. A nyelvek után hittant tanult, majd a tudományok alapelemeit s végre kezdetét vette, a leendő hivatására annyira fontos katonai nevelés. Ezt Gottlieb tábornokra bizták, aki mind a három fegyvernem – lovasság, tüzérség, gyalogság – gyakorlataiba bevezette a fiatal főherceget, semmi különbséget sem téve közte s az egyszerü közlegény között. Eleinte egyetlen embernek parancsolt a leendő hadur, majd fokozatosan őrsvezetővé lett a dsidásoknál. Ilyen minőségben általános feltünést keltett határozottsága és erélye, mely mint katonát különösen jellemezte; délceg alakja szinte megnőtt, ha lovára ülve végig száguldott a laktanya udvarán a „vad galoppban, nyugodt és biztos fegyverkezeléssel“. Csak ezután következett az elméleti kiképzés: a tereptan, erőditéstan, a fegyverisme. Tanulmányait jogi és filozofiai ismeretek szerzésével zárta be, 1847-ben pedig birói vizsgát tett, a szorgalmas és lelkiismeretes ifju, ami viszont kezdetét jelentette a gyakorlati politikában való részvételnek és képzésnek. Tanulmányai közé kedvesen szövődik bele első nyilvános politikai ténykedése Pestvármegye üléstermében, ahol István főherceget iktatta be főispáni állásába, szép magyar beszédével, melyet csengő és biztos hangon mondott el. Meg kell még emlékeznünk különös hajlamáról és tehetségéről a rajz és festés iránt. Enemü munkáit ma is kegyelettel őrzik a Burgban.

< 94. oldal > ▲

 Életének eseményei most gyorsabban követik egymást. 1848. április 10. és 11-én részt vett a pozsonyi koronatanácsban, amely Ferdinánddal élén az uj alkotmány tervét igyekezett megállapitani. 1848. elején az olasz harctéren Santa-Lucianál, D’Aspre tábornok oldalán, Albrecht főherceggel együtt nyerte az első tüzkeresztséget, ahol kitünt bátorsága és hidegvére által. Aztán alig egy év – s a trónörökös átveszi ősei örökét: december 2-án Ferdinánd lemondott a trónról s a 18 éves Ferencz Józsefre ruházta át. Emberi szempontból mindig szép marad az ünnepélyes aktust követő jelenet, midőn a gyerekifju császár, a reá nehezedő felelősség érzetében, az imént még császár, most jóságos ember elé járult és térdre ereszkedve előtte, áldását kérte, de nyelve megtagadta a szolgálatot, mig Ferdinánd e szavakkal ölelte öt magához: „Isten áldjon és légy jó“.
 Az ifjú császár uralkodásának legjelentősebb eseményei az első két évtizedre esnek, melyek Ausztria külső és belső helyzetét mélyrehatóan megváltoztatták. Nevében tanácsosai 1849. március 4-én uj alkotmányt adtak az uralma alatt álló országoknak, mely az alárendelt népek jogos és törvényes kivánságait semmibe se vette s az egységes Ausztriai császárságot teremtette meg. Időközben a bécsi felkelés s a magyar szabadságharc leverése után ez az alkotmány még némi módosuláson ment át, de önkényuralmi jellegéből mit sem veszitett. Az ujonnan szervezett Ausztria egy évtizeden keresztül változatlan állott fenn s erejét a nemzetközi bonyodalmak tették próbára. Az 1854–56-iki krimi hadjárat elszakitja Oroszországtól, a nélkül, hogy a többi állam barátságát megnyerné; a hadikészülődések pedig sulyos zavarba döntik a pénzügyet. Nehéz próbára tette a birodalmat az 1859-iki olasz háboru, a szerencsétlen hadjárat megfosztá Ausztriát Lombárdiától.

< 95. oldal > ▲

 Közben az ifju császár két izben is beutazta országait, másodizben neje, a bájos Erzsébet császárné kiséretében, kit 1854-ben vett nőül. Az a tisztelet és hódolat, mellyel ezen utjuk alkalmával találkoztak, császárnak és császárnénak egyaránt szólott s világot vetett arra az érzésre, mely népeik szivét személyök iránt betölté. Maros-Vásárhelyen 1852. julius 31-én volt az ifju császár. Ákosfalva felől érkezett s a maros-vásárhelyi Takarékpénztár épületében szállott meg.
 Az 1859-i olasz háboru szerencsétlen kimenetele Bach minister és politikája bukását vonta maga után, 1860-ban megjelent az októberi diploma, majd a februáriusi pátens. Ezek a birodalom egységét fentartják ugyan, de engedményt tesznek az alkotmányos követelményeknek s a birodalmi tanácsot törvényhozó testületté alakitják át, az egyes országoknak pedig tágkörü autonomiát adnak. Minthogy ez a tervezet a magyarok elszánt ellenállása miatt megbukott – Magyarország vonakodott a birodalmi gyülésbe képviselőket küldeni – 1865-ig a a provizorium, a régi önkény és szigor lépett ujra életbe. Ennek azonban meg voltak számlálva a napjai. Az 1866-ban kiütött porosz háboru kizárta Ausztriát Németországból s a győzelmes olaszországi csaták ellenére megfosztá utolsó olasz birtokától, Velencétől. A két egymásra utalt fél – Ausztria és Magyarország – kiegyezett egymással 1867. május havában. Ezzel egyidejüleg hazánk alkotmánya visszaállittatott, független felelős kormányt nyert s Ferenc József ő felsége Szent István koronájával magyar királlyá koronáztatott 1867. junius 8-án. Az a lelkes öröm, mely a nemzet többsége részéről a korszakalkotó eseményeket kisérte, másrészről ő felségeiknek a szabadságharc rokkant honvédjei javára felajánlott koronázási ajándéka, megmutatták a kibékülés teljes őszinteségét s reményt nyujtottak a hozzáfüzött várakozások teljesülése iránt. 1868-ban Ausztria is alkotmányos szervezetet nyert.
 Az Osztrák és Magyar monarchiának rövid időn belől kétszer kellett a tűzpróbát kiállania. 1870-ben Ausztria a franciák segélyére akart sietni, hogy Poroszországon bosszut áll hasson. 1878-ban pedig a magyarok részéről a törökök iránt érzett rokonszenv, Világost szerette volna megtorolni az orosz-török háboru alkalmával. E nehézségeken Andrássy Gyula gróf vezette keresztül a fiatal monarchiát, szigoruan semleges maradt s a Bosznia okkupációja miatt fenyegető orosz veszedelem ellen 1879-ben előbb a kettős, 1888-ban pedig a hármas szövetség megkötése által hosszú időre megjelölte a jövő politikáját.
 A félszázados fennállásához közeledő Osztrák- és Magyar monarchia Ferenc József uralkodása alatt erőben és tekintélyben egyre emelkedett. Bizonyságát adta ennek 1909-ben, midőn Bosznia annektálását komoly válság felidézése nélkül vitte keresztül.

< 96. oldal > ▲

 Maga az agg uralkodó künn es benn egyaránt méltó tisztelet és kódolat tárgya. Alkotmányos érzülete, törvénytisztelete megszerezték számára alattvalói szeretetét, ragaszkodását; igazságérzete példaszerü, közmondásos. A fáradhatatlan munka oltárává tette a trónt s rajta az odaadás áldozatává az uralkodást. (Vaszary K.) Megadással viselte a sors csapásait (fia és felséges neje tragikus halála) s erőt a kötelességérzetből meritett. Hű népei minden alkalmat megragadtak, hogy felséges személye iránt érzelmüknek kifejezést adjanak s 1879-ben, ezüst lakodalmán, 1888-ban ausztria császársága 40-ik évfordulójánál s különösen 1892-ben magyar koronázása 25-ik évfordulójánál és 1910-ben őszinte örömmel és lelkesedéssel ünnepelték a 80 éves uralkodót. „Éveit tekintve, ritka mértéket tart mindenben, kivéve az uralkodói kötelességét és néha a vadászatot. A vadászat volt föszórakozása. Ennek és egyszerü életmódjának köszöni szilárd, katonás egészségét.“ (Marczali.)

* * *

 I. Ferenc József őfelsége egyizben városunkban is megfordult. 1852. julius 31-én délután fél 4 órakor érkezett meg. Vele volt Albrecht főherceg, Magyarország katonai és polgári főkormányzója s még számos udvari méltóság. A Segesvár felől érkező monarchát a hivatalos világ rendkivüli pompa közt fogadta, tiszteletére számos diadalkapu készült, azonban a magyar társadalom számottevő elemei – mivel a szabadságharc alatt ütött sebek igen élénken sajogtak, mihez a legvadabb ostromállapot is hozzájárult – teljesen távol tartották magukat az ünnepségektől. Erdély Nagyfejedelme egész kiséretével a főtéri Görög-féle két emeletes palotában volt elszállásolva, abban az épületben, amely most a takarékpénztár tulajdonát képezi. Itt tartatott meg délután 6 órakor az udvari ebéd is. A szomoru politikai viszonyoknak és kényszeritő körülményeknek volt betudható azon nagymérvü servilizmus, mely a városi főbiró szónoklatából szétáradott, ki többek közt szószerint a következőket is mondotta:
 „Felségedet, mint a szélesen kiterjedő Osztrák birodalom szabaditóját és ujjá teremtőjét üdvözöljük, kinek azon atyai gondoskodásáért, mely szerint elszéditett nemzetünket és városunkat a tátongó örvény mélységéből kiragadni méltóztatott, örökös hálával és a legmélyebb jobbágyi hódolattal tartozunk.“
 Az nap estve ünnepélyes kivilágitás folytán ragyogó fényárban tündököltek a város utcái, mert aki netalán vonakodott volna ablakait kivilágitani, azt nyomban mint felségsértőt elfogták és rabságra vetették, nem mulasztván el egyuttal a bot büntetés alkalmazását is.

 

< 97. oldal > ▲

A fő diadalkapu alatt óriási kétfejü sas pompázott káprázatos fényben ezen felirással: Szárnyaid alatt üdv a Béke. A felség másnap reggel szemlét tartván az összes itt állomásozó csapatok felett, megtekintette a közhivatalokat, kórházat, a várkastélyt, tanintézeteket s a Collegium könyvtárát, hol Szász István rector professzor kalauzolta.

* * *

Az udvari ebéd 1852. julius 31-én.

A vasuti közlekedés hiánya folytán az ételnemüeket nem szállithatták Bécsből s e miatt kénytelenek voltak a helyi piacot venni igénybe. A császári kerületi biztosság már julius 6-án 10-ex 852. sz. alatt rendeletet küld a városi Tanácsnak az ő Felsége és kisérete számára megkivántató konyhakészletek tárgyában. A városi tanács ezen meghagyáshoz képest azonnal intézkedett a mészárosok céhmesteréhez, hogy szigoru kötelességének ismerje, miképp azon hó 28-ik napján szállitson hat font szalonnát, 80 font marhahust, (hátulja), 60 font borjuhust (hátulja), 4 darab borju májat, 8 font marhakövérséget, 4 font vesepecsenyét, 20 font rostélyosnak való pecsenyét és 2 font marhamájat, megjegyezvén, hogy azon állatoknak, melyek a hust szolgáltatni fogják, az előző napon kell levágatniok. Egyidejüleg 6263. ex-852. szám alatt zsemlesütő Gökking Mátyásné is megkapta a rendeletet, hogy julius 29-ére készittessen, finom király lisztből 180 darab kiflit, továbbá 20–24 személynek szükségeltető porhonyó perecet, tejes kenyeret, vagy ezek helyett báberlit. Ezenkivül 200 drb császárzsemlét, bécsi mód szerint és 20 drb bécsi házikenyeret. Ugyanakkor Rosenbaum Adolf majorsági gazdának meghagyták, hogy megfelelő mennyiségü baromfit a helyi piacon beszerezni ismerje kötelességének s azokat jól hizlalja meg, hogy a város a magas vendégek előtt szégyent ne valljon, valamint a majorsági gazda lett megbizva a zöldségfélék bevásárlásával is, melyet akkor kizárólag a nyárádmenti községek szolgáltattak. Hogy a borokat honnan szerezték be és a cukrászsüteményeket ki állitotta elő, arra nézve adatok nem maradtak fenn.

 

< 98. oldal > ▲

Az ebéd délután 6 órakor vette kezdetét s az udvari méltóságokon kivül arra hivatalosak voltak: Schabeln tábornok a maros-vásárhelyi katonai vidéki kerület főparancsnoka, – ki ezen év március 7-ike óta a székelyföváros diszpolgára is volt – Dániel Imre Distrix Cammissär – ki a polgári igazgatás folyó ügyeit vezette, csikvacsárcsii Lázár János városi főbiró, ki jó érzelmü magatartásáért egy kisebb fokú rendjelt is kapott, Nuppenau cs. kir. ezredes, vidéki parancsnok; Brunner Ferenc cs. kir. őrnagy, várparancsnok; továbbá a városunkban is fel állitott Közbátorléti hatóság elöljárója egy Ruch nevü cs. kir. városi kapitány; a kerületi biztos (Bezirks Commissär) és az alkerületi biztos (Unter Bezirks Commissär), ezenkivül a Mozgó büntető bizottmány elnöke báró Heyelte ezredes; Péterfi Károly ref. lelkész s még mások. Bolyai Farkast, Collegiumunk nagyhirü professorát azonban, ki a Felség tiszteletére ez alkalommal latin és magyar nyelvü dicsőitő verseket irt és nyomatott ki, a lakomára nem hivták meg. Az ebéd – melyhez a zenét az itten állomásozó Bianchi ezred zenekara szolgáltatta – fesztelen hangulatban folyt le. A jelenlevőket valósággal meglepte a hatalmas uralkodó szeretetreméltósága, ki valamennyi vendégét leereszkedő megszólitással tüntette ki s jól lehet, hogy akkor Magyar- és Erdélyországban a legvadabb ostromállapot dühöngött, az uralkodó egyes szavaiból és kijelentéseiből biztató reményt véltek kiolvashatni a jobb jövőt illetőleg. E közben beállván az esthomály, a Felség jelt adott a távozásra s összes vendégei élén, a pazar diszpompával kivilágitott város megszemlélésére indult, miközben legmagasabb megelégedésének többször kifejezést adott. Éjszakai pihenő után, másnap reggel 10 órakor egész kiséretével Beszterce felé tovább utazott.

Közli: dr. Molnár Gábor.

< 99. oldal > ▲

◁ Előző △ Oldal tetejére Következő ▷