Erzsébet királyné

Erzsébet királyné-út.

A városi uj székház déli oldalán haladva, a Deák Ferenc-utcát a IV. Béla király-utcával köti egybe.

str. Primăriei / Városháza u.

Erzsébet királyné.

1837–1898.

Irta: dr. Fülöp Kálmán.

Erzsébet magyar királyné, Ausztria császárnéja, Miksa bajor herceg és Ludovika hercegné második leánya, született Possenhoffenben 1837. december 24-én Bajorországban. Gyermekéveit a hercegi udvar zajától távol, igénytelen egyszerüségben, szorgalmas tanulás között töltötte el. Szülőföldjének festői szép vidéke korán fölébresztő fogékony lelkében a természet iránti mély vonzalmát s ez az érzelem végig kisérte őt egész életén s a megpróbáltatások gyászos napjaiban enyhületet s vigasztalást nyujtott sebzett lelkének. 1853-ban a gyönyörü hajadonná fejlődött Erzsébet hercegnőt Ferenc József császár Ischlben eljegyezte s a következő év április hó 24-én Bécsben oltárhoz vezette. A fejedelmi pár mennyegzői ünnepe sok politikai elitéltnek hozott kegyelmet, a magyar nép pedig egy lelkes, hatalmas védőt nyert a jószivű fiatal királynéban. Védtelenül állott Magyarország a győztes Ausztriával szemben. A szabadságharc leverése után régi ellensége irtózatos dühvel támadt rá, hogy amit addig már oly sokszor siker nélkűl megpróbált, az elgyengült ország erejét végképp megtörje, függetlenségét megsemmisitse és magába olvassza. Midőn a már anyává lett Erzsébet királyné 1857-ben férjével együtt hazánkban első izben megjelent, mélyen meghatotta őt e nép néma fájdalma, büszke szomorusága s az üldöztetésben is hódolatteljes ragaszkodása. Kis leánya halála hamar feltartóztatta őt utjában, de már első látogatása alkalmával az engesztelődés és reménység magvait hinté szét a lelkekben, fenséges alakja, elbájoló egyénisége, szeretetet és jóságot sugárzó tekintete rabul ejté a sziveket.

< 89. oldal > ▲

1859-ben született harmadik gyermeke Rudolf, Zsófia a legidősebb, kis korában meghalt, második gyermeke Gizella ekkor már 3 éves volt. 1860–61-ben Madeira szigetén tartózkodott egészségének helyreállitása végett. Mint királyné is inkább férje boldogitásában, gyermekei gondozásában kereste élete feladatát s mindig szivesen vonult vissza a nyilvános szerepléstől a világ lármás örömeitől. A szellemi munka és utazás voltak legkedvesebb szórakozásai, élénk érdeklődést mutatott az irodalmi események iránt s kedvenc költője volt Heine. 1866. óta Falk Miksa a magyar irodalommal és történelemmel ismertette meg királynőnket, a magyar nyelvet már előzőleg szépen beszélte. Bevitte e nyelvet családja körébe is s legkisebb leányát magyar nevelőkkel, magyar nyelven tanittatta és imádkoztatta. 1866-ban, a porosz háboru idején huzamosabb ideig tartózkodott Budapesten s a magyar népet otthonában, közvetlenül megismerte és megszerette. A magyar nemzet iránti vonzalmát fokozták magyar palotahölgyei, különösen Ferency Ida, kit barátnőjének nevezett. Kezdettől fogva élénk figyelemmel kisérte a magyar ügyek fejlődését s a kiegyezés vezetői benne látták leghatalmasabb pártfogójukat. Életének legboldogabb napjai voltak azok, midőn az őt rajongó szeretettel, hódoló tisztelettel körülölelő magyar nemzet 1867. junius hó 8-án királynévá koronázta. E tény megpecsételése volt a király és nemzet között létrejött áldást hozó békének, melynek megteremtésében ő is hatásosan közremüködött.
A koronázási adományként nyert gödöllői kastély a, királyi család állandó nyári tartózkodási helye lett s második otthona Erzsébet fejedelemasszonynak. Itt született utolsói gyermeke Mária Valéria 1869. április 22-én. Itt ülte meg 20 éven keresztül népnapját, itt vett részt a nagy udvari vadászatokon s gyakorolta a lovaglás sportját. Itt férkőzött egészen közel a nép szivéhez, látogatta a betegeket, szegényeket s jó tékonyságával, fesztelen viselkedésével növelte népszerüségét.

Uj utca-jelzőtáblák. Dr. Bernády György udvari tanácsos, polgármester intézkedett, hogy mindazon utcák jelzőtáblái, melyek emberről vannak elnevezve, – kicseréltessenek. Az uj táblákon az illető neve alatt születésének és halálozásának évszámai is rajta lesznek.

< 90. oldal > ▲

Boldog évek teltek igy el, mig elérkezett a megpróbáltatás ideje, a csapások sora, melyek megfosztottak minket tőle. Az első a nemzetet érte, de ez még inkább összeforrasztotta a népet és fejedelemasszonyt, hogy aztán annál fájdalmasabb legyen az elszakadás. Meghalt Deák Ferenc, a haza bölcse s a gyászba borult nemzet nagy halottjának koporsójánál királynéja is imádkozott. A második csapás már felséges királynénkat érte, fia Rudolf, két ország trónörököse, váratlanul meghalt. Ez a csapás mélyebben sujtotta őt, mint az a tőrszurás, mely később életétől megfosztotta. Ez a lelkét ölte meg. Megtört szivvel, halálig való bánattal, idegen földre menekült, – bánatos arcát nem akarta nekünk mutatni, fájdalmát egyedül akarta viselni. Még csak kétszer láttuk őt hazánkban, rövid időre: 1893-ban, amidőn több intézetet meglátogatott a fővárosban és 1896-ban az ezredéves ünnepélyek alkalmával. 1897. május 6-án Erzsébet királyné nővére, Zsófia Alenconi hercegnő a párisi bazárégés áldozata lett. Hasonló tragikus halállal mult ki szeretett unoka fivére, V. Lajos bajor király, ki a starnbergi tóba fulladt. A sok rázkódtatás megtörte a királyné: egészségét s testi és lelki kinjai orvoslása végett sokat utazott, számos gyógyfürdőt keresett fel. 1898. szeptember 9-én Genf városába rándult s midőn onnan másnap délután 1 órakor a hajóra indult, hogy üdülő helyére utazzék, egy elvetemült anarkista tőrével leszurta. Alig egy óra mulva meghalt. Bécsbe szállitották s a Habsburgok családi sirboltjában helyezték örök nyugalomra.

< 91. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷