Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Damjanich János-utca.

A város északi részében fekszik. A Vörösmarty-utcából, a Batthyányi-utcát átvágva, a Vasváry Pál-utcába vezet.

str. Târnavei / Küküllő u.

Damjanich János.

1804–1849.

Irta: Jánosy Samu.

 A magyar szabadságharc csodás jelensége. Rettenhetetlen hős, legvitézebb katona. A szabadságharc legszebb diadalai az Ő nevéhez füződnek.
 Atyja papnak szánta, de az ifjú keblét nagyobb lelkesedés dobogtatta a csaták, mint a csendes papi hivatás iránt. 1804-ben Stáza községben született s hadi szolgálatát a császári 61. sz. gyalogezredben kezdte meg. Kötelességtudó, férfias tulajdonai csakhamar századosi rangra emelték. Igy találta őt az 1848-iki nagy nemzeti átalakulás.
 Bár születésére nézve szerb volt, de testestől, lelkestől igaz magyar. Mindazokat, akik hazájának ellenségei voltak, nem szerette; az osztrákokat gyülölte. Szigorú volt, de lelke ideális; az utolsó közhonvédet is megölelte, ha magát kitüntette a csatában. Másokat megbecsült, de megbecsülték mások is őt. Katonái rajongó szeretettel vették körül, s szavára puszta kézzel foglalták el az ellenség ágyuit.
 A csaták zajában érezte magát jól, a politizálást nem szerette, katonáinak mindig azt mondta, „hogy nem politizálni, hanem győzni kell.“
 Negyvennél több diadalmas csatában vet részt, Nagysarló, Isaszeg, Komárom, szolnoki diadalmas csatái, örökre hirdetik az ő fényes hadi tudományát és a honvédek vitézségét.
 Katonai jeles tulajdonságai, erős, bátor és rettenhetetlen egyénisége sok kitüntetést és babért hoztak számára.
 Feleségével Csernovits Emiliával boldog családi életet élt. Családi körében, s a csaták zajában érezte jól magát. – Az 1849-iki szabadságharc utolsó szomorú felvonása Aradon érte. Mint Kossuth Lajosnak feltétlen hive, minden tettéből kitünt, hogy: a haza minden előtt! A hős tábornok a világosi fegyverletétel alkalmával, mint Aradvár parancsnoka adta meg magát Buturlin orosz tábornoknak. – Ő is a többi 12 hős tábornokkal együtt fogoly lett; a hadi törvényszék kötél általi halálra itélte, melyet 1849. évi október hó 6-án reggel végre is hajtottak.

 A hős tábornok özvegye, férje emlékezetének élve, hosszu időn át szolgálta a magyar nőnevelés ügyét. Most már mindketten pihennek, szerető lelkük egy félszázad mulva ujra egyesült; mi pedig hálát adunk Istennek, hogy a magyar nemzetet ilyen dicső alakokkal áldotta meg.

* * *

 Damjanich-nak Szolnok városában emeltek hatalmas méretü lovas emlékszobrot. 1912. május 19-én leplezték le. Nem ott született ugyan, de 1849. március 5-én ott aratta egyik legszebb diadalát.

Szerk.