Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Csokonai Vitéz Mihály-utca.

A Sándor János-utcából északnyugatra haladva, a Honvéd-utcában végződik. (Az állami közmühellyel szemben.)

str. Lăpuşnei / Laposnya u.

Csokonai Vitéz Mihály.

1773–1805.

Irta: Nagy György.

 Csokonai Vitéz Mihály irodalmunk egyik legnagyobb eredeti tehetségü költője született Debrecenben 1773. év november 17-én. Atyja, kit korán elveszitett, keresett seborvos volt. Árvaságában gyöngéd érzésü müvelt lelkü anyja nevelte, ki szülővárosa hires kollegiumában tanittatta. Tanulmányait azonban itt nem végezhette be, mert deák korában felebbvalóival összeütközésbe jött és igy kénytelen volt a kollégiumot ott hagyni. Innen kezdődnek az ő hányattatása és nélkülözései. 1796-ban Pozsonyba ment. Az volt a célja, hogy itt a haza nevezetesebb férfiaival – kik az országgyülésre össze jöttek – magát megismertesse s egy Diétai Magyar Músa cimü heti lapot indit meg. Célját nem érte el, a lapot nem pártolták s igy megszünt. Komáromba ment tehát és itt ismerkedett meg egy fiatal leánnyal, kihez Lila néven dalait intézte.
 Pártfogókat keresett, hogy munkáit kiadhassa, vagy valami állandó foglalkozást kapjon. Sok utána járás után a csurgói ref. gimnasiumban ideiglenes tanári állást nyert, de itt csak egy félévig maradott, innen 1800-ban haza ment Debrecenbe s itt is maradott, mig 1805-ben tüdősorvadásban meghalt.
 Csokonai a költészet minden ágában, habár nem egyforma eredménnyel, dolgozott. Költészete két alapérzésből fejlődött ki, mely gyöngéd, érzelmes, majd vig, – gúnyban határt nem ismerő. Előadása világos, könnyü és szemléltető, kifejezései sokszor közönségesek s nem egyszer illetlenek. Kortársait formában is messze felülmúlja. Költészetének legnagyobb érdeme, hogy kora kifejezéstelen általánosságaival szemben a népköltészetet választotta.
 Lirai költeményei gyöngéd, érzelmes hanguak, a hazaszeretetet, polgári erényeket dicsőiti. Ódáiból mély gondolkozását és nemes érzését ismerjük meg. Legjobban sikerültek népies tárgyu költeményei, vidám és bordalai. Legjobb és legelterjedtebb eposza Dorottya, négy részben.
 Megpróbálkozott a szinmüvek irásával is, de kevés sikerrel. Érzik rajtuk, hogy nem ismerte kellőképen a szinpad követelményeit.
 Harminckét évet élt. Ebből tiz éven keresztül ide-oda hányódott, szegénységgel és betegséggel küzdött. Idejének nagy részét tanulással töltötte s állandóan reménykedett, hogy majd jobbra fordul sorsa, de mind hiában.