Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Bezerédj Imre-utca.

Uj utca. A gör. keletiek temetőjének déli oldalán haladva, a Thököly Imre-utcát a Bercsényi-Miklós-utcával köti össze.

str. Azuga u.

Bezerédj Imre.

† 1708.

Irta: Hints Sándor.

Bezerédj (olv: Bezerédi) Imre, a Rákóczi-kor azon hősei nek egyike volt, a kikre a csüggedő magyar néplélek bizakodó reménységgel tekintett; kiket – hol az érzelem a legőszintébben nyilatkozik meg – örökszép dalaiba foglalt.
 Még egészen fiatal volt, mikor a Rákóczi-zászlajára – az Isten és Haza szolgálatára – felesküdött. Személyes nagy bátorságával, elszántságával és hadvezető képességével csakhamar vezéri állást vivott ki magának, ki „mint a héjja madár a felhőből“, váratlanul, villámszerüen csapott az ellenségre s – „kardját német-hussal etetve“ – üzte azt a pokolig…
 Naggyá lett; magasra emelkedett: a „szegény magyar nép“ sok sebtől vérző szivének, hivő lelkének egyik bálványává, hogy – annál mélyebbre essék alá!… Tündöklő csillag volt a Haza egének borulatában, hogy lehullása után annál sötétebb legyen a benne csalódott nép buja-bánata és végső az elcsüggedése:

„Jó éjszakát a magyarnak,
Vége van, vége van!
Eltünik a föld szinéről
Nyomtalan, nyomtalan!

Istentől sem várhatunk már
Semmi jót, semmi jót,
Ha Ocskai, Bezerédj
Árulók, árulók!“

 Igen, ugy történt: magát és seregét az ellenségnek eladta; a bűnök legrettenetesebbjét követte el: haza-áruló lett, mihez csak egy büntetés lehetett méltó: 1708. dec. 18-án, a sárospataki piacon lefejeztetett.

Bezerédjt árulásban
Önnön népe hogy kapá:
Az árulót lefejezte,
Bár a hőst megsiratá.

 Hirét nevét nem csak a népdal vette szárnyára még ekkor és ezután is: ő maga irt egy „Halálra készülő ének“-et, melyet a vérpadon olvasott föl s amelyben a „gonosz szerencsét“ átkozza és barátaitól és nemzetétől bocsánatot kér.

 Ez a költemény a kuruc-költészetnek egyik legszebb gyöngye.
 Hogy milyen lehetett s milyen is volt a benne csalódott nép felfogása, hite, hogy őt a Magyarok Istene is miként bünteti meg, arra nézve jellemző egyik éneknek két sora:

„Bezerédj puszta sirján
Virágot nem hajt a föld“.

 Tehát: neki sem Isten, sem ember nem kegyelmezett. – Méltán… Csak Maros-Vásárhely volt iránta irgalmas: utcát is nevezett el róla.
 Hisszük: az előbb „hős hazafit“ s nem a későbbi „árulót“ illeti ez a megtiszteltetés!…