Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Bem szobor.

Leleplezték 1880. október 17-én.

Irta: Szentgyörgyi Dénes.

 Az 1848–49-iki honvédek között általános volt a megegyező nézet, hogy a kiváló hős, lengyel eredetü tábornok emlékét hozzá méltó szoborban is meg kell örökiteni s messze idegenben nyugvó hamvait magyar földbe helyezni.
 E kettős terv megvalósitásához az első lépés az 1868. augusztus 20–21. napjain Budapesten tartott orsz. honvédgyülésen tétetett meg, midőn a versenytársak közül Marosvásárhely szemeltetett ki a felállitandó szobor és a hős hamvainak nyugvó helyéül. A további lépések megtételével a Marosszék–marosvásárhelyi honvédegylet bizatott meg.
 A mi derék, lelkes honvédeink kész örömmel vállalták e szép feladat megoldását s már ugyanazon év szept. 20-án meg is alakitották a bizottságot, részben honvédekből, részben más polgárokból. Elnök Szabó János honvéd őrnagy, jegyző Bakcsi József honvéd főhadnagy, kir. törvényszéki biró lett. Buzgó munkásságukat szép siker koronázta, mert már az 1869. december 29-éről kelt jelentés 7187 frt. 57 kr. gyüjtött összegről számol be.
 Ezentúl 1873. febr. 2-ig ujabb adatot nem találunk. Az ekkor tartott gyülésben a bizottság tudomásul véve Szabó Jánosnak az elnökségről történt lemondását (időközben m. kir. honvéd alezredessé neveztetett ki), helyébe elnökké Borosnyai Pál volt honv. százados, országgyülési képviselőt, addigi alelnököt választották. Alelnök Molnár József birtokos, volt 48–49-iki tüzérhadnagy lett. Az elhunyt Bakcsi József jegyző helyett pedig Székely Ádám volt honv. főhadnagy, vármegyei levéltárnokkal töltötték be. Müködésük alatt 1876. aug. 6-ig a pénzalap 12984 frt 62 krajcárra emelkedett, midőn elhatározta a bizottság, hogy most már lépéseket teszen a szobormü felállitására. Megbizták tehát Borosnyai Pál (elnök), Z. dr Knöpfler Vilmos és Bereczky Sándor országgyül. képviselőket a további lépések megtételével, kik első sorban pályázatot irtak ki. A beérkezett pályamüvek közül aztán az 1877. nov. 22-én tartott gyülésen a Huszár Adolf által küldött szoborminta fogadtatott el, kivel a szerződést is megkötötték, a munka diját 9000 forintban állapitva meg.
 Egyben megállapitották azt is, hogy a szobor talapzata ditrói gránitból készül. Kivitelével Szeleczki Lajos debreceni kőfaragót bizták meg 5000 frt árért.

 1878-ban Székely Ádám jegyző elhalálozván, helyét csernátoni Molnár Zsigmond volt honv. főhadnagy, ügyvéd foglalta el s vitte tisztét buzgó munkássággal a leszámolásig.


Molnár József

 1880. év közepe tájára készült el a két vállalkozó munkájával s a szept. 11-én tartott gyülésben állapitották meg a leleplezés napját 1880. október 17-ikében.
 Az egész országnak, sőt még a lengyel népnek is osztatlan érdeklődése mellett rendezett leleplezési ünnepély lélekemelő, hazafias hatású volt. Az ünnepi beszédet Borosnyai Pál elnök tartotta, miközben lehullott a lepel a gyönyörü szoborról. Utána a koszorúkat helyezték el (épen 48-at). Folytatólag Szász Károly szavalta el ez alkalomra irt ódáját. Végezetül a szobrot Ajtai Mihály polgármester vette a város őrizetébe és gondjaiba.
 A számtalan küldöttség között állandóan kitüntetés tárgyai voltak a lengyelek képviselői. És pedig: Liesevits Sándor, Spadovszky Lodmir, Csernák József, Osztroszinszki László, Zuder Rudolf, Kráicer László és Verbecki Longin, kik 5 hatalmas cserkoszorut helyeztek a szobor talapzatára.
 Érdekesnek tartom felsorolni a szoborbizottság leszámolási jelentésének főbb adatait:

Bevételek:
1. Adakozásokból befolyt10684frt18,5kr.
2. Kamatokból668466
3. Megtérült kiadások cimén24759
Összesen17647frt6,5kr.
Kiadások:
1. Huszár Adolf szobrásznak9000frtkr.
2. Szeleczki Károly kőfaragónak 544886
3. Vasrácsozat 55427
4. Bronzkoszoruért143
5. Crecse Ferenc kőfaragónak körzet kövekért 335
6. Egyéb kiadások 21105,5
Összesen17591frt78,5kr.
Maradvány 26 frt 28 kr.

 A pénztár lelkiismeretes kezeléseért Csiki Károly biz. pénztárnokot illeti elismerés.

* * *

 A Bem szobor bizottságnak tudomására jutott, hogy Bemnek két nővére él, akik nagy inséggel küzdenek. Külön gyüjtést inditott tehát javukra, melyek eredményeként 2400 frt segélyösszeg küldetett el cimeikre.
 Az egyik nővér De Cosbay Bem Antónia volt, ki Tvardzicky Román lengyel nemeshez ment férjhez s midőn férjét az orosz kormány 1863. okt. 8-án Szibériába deportálta, ő is követte. 1880-ban két gyermekével Kostroma nevü városban élt. A másik Koszovszka asszony volt, ki Krakkóban lakott.