Báthory István

Báthory István-utca.

Uj utca. Az István király-utból északnyugati irányban halad s a Bocskay István-utcában végződik.

str. Nicolae Grigorescu u. (a 11. szám fölött) + str. Dimitrie Cantemir u.

Báthory István.

1533–1586.

Irta: Rusztek Károly.

Az 1571. évi székelyvásárhelyi (mai Maros-Vásárhely) gyülés után, amelyen kimondatott, hogy az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, – nagy és kinos betegségbe esett János Zsigmond fejedelem és csakhamar 1571. március hó 13-án sok szenvedés után meghalt az utolsó Zápolyai. Halála után egy fontos kérdés várt mindenek előtt megoldásra: szabad választó fejedelemség-e Erdély, vagy pedig a speyeri szerződés alapján a német, avagy mint hübérur a török nevezi-e ki a fejedelmet. A rendek e kényes kérdést bölcsen aként oldották meg, hogy 1571. május hó 25-én egyhangulag megválasztották Erdélyország fejedelmévé somlai Báthory Istvánt és a választás után nyomban felolvasták a török szultán rendeletét, amelyben Báthory Istvánt nevezé ki e méltóságra.
Báthory István 1533-ban született. Ősrégi nagy nemzetségnek kiválóan képzett sarja volt. A páduai egyetem látogatása után bejárta a külföldet, majd Ferdinánd udvarába került, ahol ifju éveit töltötte. Mint férfit azonban már Zápolyai János oldalán találjuk, aki több izben küldötte, mint követet Bécsbe. Majd János Zsigmond érdekeinek lett lelkes védője és mint ilyen 1565-ben Bécsben, hol politikai küldetésben vala, börtönbe vettetett, ahonnan csak 2 év mulva szabadult ki.
Volt tehát alkalma bőségesen tapasztalatokat gyüjteni. És valóban, ugyis mint politikus, ugyis mint katona, korának egyik legképzettebb férfia volt. Már maga az, hogy a politikai és vallási ellentétektől feldult Erdélyben egyhangulag sikerült magát megválasztatnia, bizonyitja nagy politikai tehetségét, de nem kevésbé igazolják ezt a megválasztása után tett intézkedései is. Mindenekelőtt értesiti ugy a szultánt, mint a császárt megválasztatásáról és előbbinek elküldi a 10000 arany adót, az utóbbinak pedig titkon hüséget eszküszik, jelezvén ezzel, hogy a török felsőbbség dacára is Erdélyt Szent István koronája alkatrészének tekinti. A szultán csakhamar elküldi a fejededelemség jelvényeit, de viszont Miksa is megerősiti, bár maga szerette volna Erdélyt – ha a töröktől nem fél vala – elfoglalni. Titokban azonban Miksa császár mégis támogatta Békés Gáspárt, aki nem tudta és akarta elfeledni, hogy Báthory őt elütötte a fejedelemségtől, amelyre pedig bizton számitott, még fel János Zsigmond életében.

< 42. oldal > ▲

Ám sem Miksa, sem a Békés által fellázitott székelyek segitsége nem használt, mivel Báthory Kerelőszentpálnál meglepte és teljesen tönkre tette Békés seregét. Ugy ez a diadala, mint pedig az az erély, mellyel helyreállitotta a fejedelmi tekintélyt, azok az intézkedései, amik által rendet teremtett az országban és megfékezte a békétlenkedőket, nemcsak tekintélyét növelték, de felkeltették a császári udvar féltékenységét is, hol szemet szurt Erdély hatalmának s a fejedelem tekintélyének a növekedése.
Ám alig hogy szebb napok virradtak Erdélyre, alig hogy megpirkadt egy szebb jövő hajnala, az a férfiu, akiből a magyar nemzetnek egy II. Hunyadi Mátyássa lehetett volna, mielőtt még maradandóbb betükkel irta volna bele nevét nemzetünk történelmébe, – elhagyta nemzetét, itt hagyta országát, hogy egy nagyobb nemzet fényesebb trónjával cserélje fel az erdélyi fejedelmi széket.
1577-ben ugyanis a lengyel rendek felajánlották Báthory Istvánnak a lengyel királyságot, aki azt 1577-ben el is foglalta. Igaz ugyan, hogy megtartotta magának az erdélyi fejedelmi cimet is és uj országából is szeretettel vezette Erdély ügyeit, hiszen éppen azon okból választatta meg Kristóf testvérét Erdély vajdájának, hogy a vezetés továbbra is kezében maradhasson, azonban még sem szentelhette többé minden tudását, minden erejét Erdély országnak. Lengyelország régi fényének megalapitása az ő nevéhez füződik, elképzelhető hát hogy tevékenységének nagyobbik részét a lengyel ügyek intézése kötötte le.
Hogy mily nagy királya volt Lengyelországnak bizonyitja a róla fenmaradt hagyomány, hogy vagy sohase született volna, vagy ha született, örökké élne. És, mig Lengyelország történetének egyik legfényesebb korszaka nevéhez füződik, addig Erdély néhány évi békés fejlődése, nyugalmas sorsa, pénzügyeinek rendezése és a vallási viszályok megszünése ugyancsak Báthory István pár évi erdélyi fejedelemségének az eredményei. Bár maga hithü katholikus volt, tiszteletben tartotta a törvényes vallások mindegyikét. Mint maga mondá: „Hármat tartott fenn magának az Isten: 1) semmiből teremteni valamit, 2) a jövőt előre tudni és 3) a lelkiismereten uralkodni; a lelkiismeret az Isten dolga, amelybe nem avatkozhatok.“

< 43. oldal > ▲

Türelmes, szabadelvü, tudománykedvelő fejedelem volt Báthory István. Nemcsak a hazai és külföldi tudósokat gyüjtötte udvarába, de ő maga is érdeklődött a tudományok, kiváltképen a történettudomány iránt. Nagy, messze kiható tervek foglalkoztatták agyát és irányitották politikáját, melyek egyike volt épen a magyar királyság megszerzése is. Mert az kétségtelen, hogy Magyarországot szabad választó királyságnak tekintette és hogyha az ország koronás királya Rudolf – kit maga is törvényes uralkodónak tekintvén háborgatni nem akart – előbb halálozik el, bizonyára jogot formál utána a magyar királyságra is, mert hiszen, amint végrendeletében maga bevallja, fényes sikerei dacára is keserü volt az élete idegen földön. De még keserűbb volt nemzetünk sorsa, hogy mikor annyi nyomoruság, pártviszály és vallási egyenetlenség dúlt ebben a szegény országban, ez az erős kezü, éles eszü nagy ember, aki egészen más irányt adhatott volna nemzetünk történetének, mint egy idegen nemzetnek halhatatlan emlékü királya halt meg 1586. dec. 12-én.

< 44. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷