Batthyány Lajos

Battyhányi Lajos-utca.

Szentgyörgy-térből, – az áll. elemi leányiskola előtt elvonulva, – a Máv. felső városi állomásához vezet.

str. 30 Decembrie / December 30. u.

Gróf Battyhányi Lajos.

1807–1849.

Irta: Fülöp Samu.

Gróf Batthányi Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, született 1807. február 14-én Pozsonyban, kivégeztetett Pesten 1849. október 6-án. Édes atyját korán elveszitvén, egyoldalu és hiányos nevelésben részesült, erélytelen nevelői felügyelete alatt a tudományokból nagyon keveset sajátitott el, csak a testedző sportokat szerette, szenvedélyes vadász és lovas lett s korának egyik legkitünőbb céllövője volt. Bécsben a Klinkonström intézetben sem tudták megkedveltetni vele a komoly tanulmányokat s csak a midőn a tudós és felvilágosodott Neurohrral megismerkedett, ébred föl benne a tudomány iránti tisztelet és tanulás utáni vágy. E férfiu nagy miveltségével, humánus gondolkodásával oly nagy hatással volt rá, hogy bár 16 éves korában katona lett. Olaszországban, a Miklós huszároknál, mégis olvasgatni, tanulgatni kezdett mint hadnagy pótolta nevelése hiányait és a zágrábi akadémián jogi vizsgát tett. 21 éves korában már nagykorúnak nyilvánittatott s átvette nagy vagyona igazgatását, odahagyta a katonaságot és tovább folytatta önmüvelését. Neurohr tanácsára értékes könyvtárt szerzett s a politikai pályára készült, melyre családja hagyományai, születése és gazdagsága egyaránt utalták őt. Döntő hatással volt rá Széchenyi nagy müvének a Hitelnek megjelenése. Ez a könyv az ő hazafias tettvágyának is eszményt és irányt adott, kötelességeinek tudatára ébresztette s elszánt bátor cselekedetre lelkesitette. Beutazta Nyugat-Európát, sőt a Keletet is s ismeretekkel, tapasztalatokkal meggazdagodva rért haza. 1834-ben nőül vette gróf Zichy Antóniát, a lelkes honleányt, ki azután ösztönzője, jó szelleme lett politikai tevékenységében. Külföldön szerzett gazdasági ismereteit saját birtokain s a hazai gazdaság terén törekedett érvényesiteni. A vasvármegyei gazdasági egyletnek alapitó tagja volt, részt vett az országos gazdasági egylet munkáiban, s támogatója volt a lónemesités, az állattenyésztés ügyének.

< 37. oldal > ▲

A politikában az 1839–40-ki országgyülésen tünt fel. Ekkor alakult meg a főrendiházi ellenzék pártja 35 taggal, köztük Batthány Lajossal. Már ezen az országgyülésen több izben felszólalt az alsóházban elfogadott reformjavaslatok érdekében s beszédeit erős logika, mély tartalmasság jellemezték. Az ő inditványára hozták be a főrendiházi naplót, melybe az egyes szónokok beszédeit egész terjedelmében beiktatták. Ez időtől kezdve Batthyány Lajost állandóan ott látjuk a hazánk korszerü átalakulásáért, előre haladásáért küzdők sorában, lassanként ismertté, népszerüvé lesz, a legnagyobbak közé emelkedik, vezéri szerephez jut. Főúri háza találkozó helye lesz az alsó és felsőházi ellenzék legkiválóbb tagjainak, érintkezésbe jut Kossuth Lajossal, ki éppen ekkor vivta nagy szellemi harcát Széchenyi Istvánnal s Battyányt is, megnyerte magának. Széchenyi, ki addig hivei és elvtársai közé számitotta Batthyányt, rendkivül érzékenyen vette Batthyány elfordulását s felválva hol szerette, hol gyülölte őt. Kossuth inditványára Batthyány Lajost választotta elnökévé az 1842 ben alakult Iparegyesület, mely a hazai ipar fejlesztését, az iparosok képzést tüzte ki feladatául. Az egyesület két szépen sikerült kiállitásban adta tanujelét életrevalóságának és népszerüségének s magyar mesterszótár és az iparstatisztika készitését is fölvette programmjába. Batthyány ezen kivül még több uj egyesület alapitásában vett részt s különösen sokat áldozott a cukorgyár egyesületre.
Az 1843–44-iki országgyülésen Batthyány Lajos a főrendiházi ellenzék elismert vezéreként szerepelt s a tárgyalásra került nagyjelentőségü reformjavaslatokat fényes beszédekkel támogatta, azonban a még mindig többségben levő kormánypárt éppen a legfontosabb javaslatokat megbuktatta. Vukovics emlékirataiban igy méltatja Batthyányi vezéri tevékenységét: „Előtte önként hajolt meg a főrendi tábla ifjú ellenzéke. Csak egyszer volt szükség hallani őt, midőn valamely fontos tárgyban emelé férfias szavát s látni a megdöbbenést, melyet komoly okoskodása s szinezetlen igazságtételei a tábla többségére okoztak, hogy meggyőződjünk, miképen e férfi szive és lelke teremtve van arra, hogy egy nemzetnek viharos időben feje legyen“.
Az 1843–44-ki országgyülés eredményeivel elégedetlen ellenzéki pártok szervezkedtek a következő követválasztásra s nagyszerü programmban foglalták össze kivánságaikat. Kossuth Lajos Pest vármegyében lépett fel követjelölttül s az ő megválasztása országos jelentőségü eseménnyé nőtte ki magát. Melléje sorakoztak a haladás képviselői, ellene küzdöttek a konzervativok és a kormány. Batthyány Lajos Kossuth kortesévé szegődött, fekete szőrü subában, pörge kalappal, sallangos paripán agitált érdekében. Bizonyos, hogy később egyik legnagyobb büne az, volt a kamarilla szemében, hogy Kossuthot bejuttatta az alsóházba.

< 38. oldal > ▲

A korszakalkotó 1847–48-ki országgyülésen Kossuth Lajos volt az alsóház vezére, míg a felsőházban most is Batthány és Teleki László vezette az ellenzéket. Batthyány a felirati vitában s a szönyegre került javaslatok tárgyalásában is több ízben is általános figyelem közt szólalt fel. Az 1848. február havában Párisban kitört forradalom hirére Kossuth Lajos március 3-án elragadó beszédben uj felirati javaslat készitését inditványozta, mely a nemzet összes kivánságait s a független felelős magyar miniszteriumot is magában foglalta. E feliratot március 14-én a felsőház is magáévá tette, mire Batthyányi még az nap lelkes hangu körlevélben tudatta a vármegyék ellenzéki köreivel a nagy eredményt s intette őket, hogy csendben maradjanak s a rend fenntartására törekedjenek. Este a lelkes ifjúság és a polgárság fáklyás zenét adott Kossuth Lajosnak, ki a mellette álló Batthyányt, mint Magyarország első független miniszterelnökét mutatta be az ujjongó sokaságnak. Az országgyülés feliratát Bécsbe vivő küldöttségnek tagja volt Batthyány Lajos is. Március 17-én megbizást kapott a miniszterium megalakitására s 23-án terjesztette fel a miniszteri névsort. A kormány megalakitását megerősitő leirat március 31-én jelent meg. V. Ferdinánd ő felsége április 7-én kinevezte az első független magyar miniszteriumot, melynek Kossuth, Széchenyi és Deák is tagja volt. Az 1847–48-ki országgyülést ápril 11-én trónbeszéddel zárta be ő felsége és szentesitette a hozott törvényeket.
A Batthyány, minisztérium hozzá fogott a szentesitett törvények végrehajtásához, azonban rövid idő mulva legyőzhetetlen nehézségek tornyosultak eléje. E nehézségeket a bécsi titkos hatalom és a kormány görditette eléje, melynek célja volt az 1848-ki törvények eltörlése. E célból bujtogatni kezdte a nemzetiségeket s ezek fészkelődése csakhamar oly mérveket öltött, hogy a miniszterium legelső feladatának a belső nyugalom és rend helyreállitását tartotta. Batthyány, mint helyettes hadügyminiszter szervezte a nemzetőrséget s elrendelte a 10 első honvédzászlóalj felállitását. Legveszélyesebb volt a horvátok felkelése, kik Jellasics alatt elszakadtak az anyaországtól és megtagadták az engedelmességet. Batthyány kérésére a király engedelmességre intette a horvátokat s Jellasicsot báni állásától elmozditotta. A jullius 5-én egybegyült népképviseleti országgyülést megnyitó trónbeszéd elitélte az izgatásokat s kijelentette, hogy a király egész erejével meg akarja oltalmazni az ország nyugalmát. A kormány kész volt az udvar minden méltányos kérését teljesiteni s az Insbruckba távozott királyt Magyarországba hivta, mert ettől a nemzetiségi mozgalmak elesendesedését remélte. Mind hasztalan! A lázongások uj erővel törtek ki s a közvélemény sürgetésére Kossuth Lajos 200 ezer embert és 40 millió forintot kért az országgyüléstől, amelyet az egyhangulag megajánlott.

< 39. oldal > ▲

Szeptember 4-én Jellasics visszahelyeztetett báni állásába s egy hét múlva 40 ezernyi hadával betört az országba. A Batthyány miniszterium lemondott s Batthyány uj miniszterium alakitására nyert megbizást, de az nem erősittetett meg. Szeptember 25-én gróf Lamberg Ferenc katonai főparancsnokká neveztetett ki, a Batthyány miniszterium lemondását elfogadta a király s báró Vay Miklóst bizta meg uj kormány alakitásával. Lamberget a felizgatott pesti tömeg megtámadta és meggyilkolta, szeptember 28-án pedig a magyar sereg Jelasicsot megverte és Ausztriába kergette. Báró Vay után báró Récsey Ádámot tették meg miniszterelnöknek, feloszlatták az országgyülést s Jelasicsot nevezték ki teljhatalmu királyi biztossá. Október 8-án azonban a magyar országgyülés a honvédelmi bizottságra ruházta a közhatalmat s Kossuth Lajost az ország „teljhatalmú kormánya fejének“ nyilvánitotta. Megkezdődött a szabadságharc.
Batthyány jószágaira vonult vissza, nemzetőr lett s volt jobbágyait a duló horvát csapatok ellen vezette. Azonban szerencsétlenül járt, leesett lováról, karját törte s hosszu ideig feküdt. Felgyógylása után ismét képviselővé választatta magát, megjelent Pesten az országgyülésen. Itt a békés megoldás érdekében müködött közre s tagja volt annak a küldöttségnek, melyet az országgyülés a nagy haderővel Pesthez közeledő Windischgrätzhez menesztett, hogy még egy utolsó kisérletet tegyen a béke vagy fegyverszünet kieszközlésére. Batthyányt Windischgrätz maga elé sem bocsátotta, hanem néhány nappal később, január 9-én este elfogatta. Midőn Windischgrätz Batthyányt Pesten haditörvényszék elé állitotta és kijelentette, hogy oly biróság előtt, mely az ő politikai müködését megbirálni képtelen, vallani nem fog s mint főúr és miniszter követelte, hogy országos biróság vagy az országgyülés itéljen felette. Annyira bizott ártatlanságában, hogy amidőn Pestről Laibachba vitték és utközben Sárváron meg Cilliben a nép ki akarta szabaditani, ő maga beszélte le erről a népet. Még Laibachban is a békés megegyezés érdekében müködött s két levélben ajánlotta fel közbenjáró szolgálatait a bécsi kormánynak. De nem talált meghallgattatásra. Leichbachból Olmützbe vitték s itt a hadi törvényszék két évi várfogságra itélte. Ezt az itéletet Schwarzenberg Félix herceg miniszterelnök azon felhivással küldötte vissza, hogy itélje a hadi törvényszék Batthyányt halálra s az enyhitő körülmények figyelembe vételével ajánlja kegyelemre. A rendes eljárás szerint Batthyány igy megmenekült volna. Ezt a második itéletet azoban már nem Olmützben hozták, mert időközben Batthyányt Pestre szállitották s az uj épületbe zárták. Október 5-én hirdették ki előtte a hadi törvényszék itéletét, amely szerint „magyar elnökminiszteri minőségében oly határozatokat alkotott, hajtott végre, melyek által Magyarországnak a márciusi törvényekben engedett igazgatási határai átlépettek s a pragmatica sanctió által megállapitott törvényes kapocs megtágittatott“. Bünei gyanánt voltak még felsorolva, hogy a felkelők sorában harcolt, a feloszlatott országgyülésbe ismét visszatért. Ezekért, mint felségsértő vagyona elvesztésére s kötél általi halálra itéltetett.

< 40. oldal > ▲

Az itélet kimondása után siralomházba vitték s csupán nejét engedték be hozzá. Midőn este egyedül maradt, búcsulevelet irt nejéhez és gyermekeihez s azután lefeküdt. Elővette a vánkosba rejtett kis tört, magára húzta a takarót s mellét, nyakát, oldalát összeszurkálta, hogy az akasztást kikerülje. Eszméletlen állapotban volt, midőn másnap reggel a törzsporkoláb ágya mellé lépett. Sebeit nyomban bekötözték s minthogy a nagy vérvesztés miatt gyakran elájult, izgató szerekkel hozták eszméletre. Délután 5 órakor értesitették, hogy golyóval fogják kivégezni. Félhat órakor felöltöztették, bilincset tettek a kezére, lábára s a vesztő helyre vitték. Az őt kisérő lelkésznek ezt mondta: „vezessen tisztelendő ur, mert nem szeretném, ha összeroskadnék, pedig lábaim alig birnak.“ A vesztőhelyen letérdelt, a porkoláb fekete kendővel bekötötte szemét, előlépett hat vadászkatona s Batthyány elég hangosan mondta: Éljen a haza! Ekkor eldördültek a fegyverek, egyik golyó a homlokát, másik a szivét fúrta keresztül. Holttestét még azon éjjel a Ferencrendiek sirboltjába vitték.

< 41. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷