Árpád-utca.

Ujan nyitott utca. A Bethlen G.-utca és Nagytemető útja találkozásától északkeleti irányban a katonai alreáliskolához vezet s az Attila-utcába torkollik.

str. General Ion Dumitrache u.

Árpád.

† 907.

Irta: Szentgyörgyi Dénes.

^* _* ^*

 Álmos magyar vajda fia, Magyar ország megalapitója.
 A legrégibb irott emlékek szerint a magyar nép Kr. után 884-ben költözött ki ősi hazájából. Először a lebediai sikon telepedett meg, innen Etelközbe vándorolt tovább a 890. év táján. Itt sem maradt azonban sokáig. A népben régi szájhagyományok alapján élt a hit, hogy a Duna-Tisza közén van egy áldott föld, Attila földje, Attila öröksége, mely reájuk vár, amely jogszerint az övék. E szép örökség utáni vágy, de meg a besenyök üldözései is sarkalták az uj hon fölkeresésére.
 Ekkor a magyar nemzet 7 felé volt tagolva, 7 vajda vezetése alatt állott, akik egymással szövetségben voltak ugyan, de saját hatáskörükben önállóan intézkedtek.
 Már Etelközben érezték e tagoltság hátrányait, azért a legidősebbet Álmost közös fejedelemmé választották.
 A hagyomány szerint a vándor népfajoknak szokásuk volt, midőn uj hont akartak elfoglalni, hogy az öreg fejedelmet megáldozták, ki maga önként lépett a máglyára, melyen elhamvasztották; igy tettek Álmossal is, mielőtt Magyarhonba indultak. (Jókai.) Helyébe aztán fiát Árpádot választották fejedelemmé, ki észre, vitézségre legkitünőbb volt mindnyájuk között.
 Vele kötötték meg a vérszerződést, melynek pontjai a következők voltak:
 1. Mig Á. nemzetsége él, mindig abból legyen a nemzet fejedelme. (Á. családja 4 fejedelmet és 23 királyt adott a hazának. Az utolsó volt III. velencei András (Endre), ki 1301-ben halt meg.)
 2. A közös erővel szerzett vagyont közösen osztják.
 3. A törzsek vajdái, vagy utódaik a fejedelem tanácsából ki nem zárhatók.
 4. Aki a fejedelemhez hütlenné lesz, vagy viszályt támaszt közte és népe közt – vére folyon.
 5. Aki e szerződést megszegi a nemzet kebeléből kiátkozzák.

reklám ezen az oldalon ▼

< 29. oldal > ▲

 Ekkor a vajdák egy szent edénybe vérüket eresztették, azután Árpádot pajzsra emelve, mint új fejedelmet, a népnek bemutatták.
 Igy szervezkedve 896-ban a Vereczkei-hágón át – hol most emlék-oszlop áll – belépett Árpád a Magyar haza földére, s Munkács táján megtelepett. Ungvárt elfoglalva, Zalán bolgár fejedelemmel egyezséget kötött, mely szerint a felső Tisza vidéke az övé lett. A Tisza, Maros és Kőrös közötti vidéket a kazár Marót fejedelemtől harcon foglalták el vezérei, később Erdély is, hol Gyalu vlach fejedelem uralkodott, meghódolt.
 Ekkor a Duna balparti része került sorra. E vidék Szvatopluk morva fejedelem birtokában volt, kit harcban legyőzve az egész területet a Morva folyóig elfoglalták. Eközben Zalán az egyezséget megbánva, azt izente Árpádnak, hogy takarodjék ki területéről. Árpád azonban hadüzenettel válaszolt s Zalánt az Alpár-mezején le is győzte. E győzelem után tartotta a nemzetszervező gyülést Pusztaszeren.
 Itt az ország felosztását, alaptörvényeit, a fejedelem és nemzet jogait s a magyarok és meghóditottak közötti viszonyt állapitották meg.
 Később a még meg nem hódolt kisebb népfajokat békés uton, vagy harcban mind bekebelezve, élete utolsó éveit a haza állandó berendezésére szentelte.
 Árpád 907-ben halt meg. Nyugvó helye ismeretlen, bár annyit tudunk, hogy valahol Ó-Buda környékén van.
 A nemzet a Névtelen jegyző adatai alapján, 1896-ban ülte meg a honfoglalásnak, s 1907-ben Árpád halálának ezredik évfordulóját.

reklám ezen az oldalon ▼

< 30. oldal > ▲