Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Attila-utca.

Uj utca. Az István Király-utból keleti irányban huzódva, a katonai alreál iskola város felőli oldalán halad.

str. Platoului / Tető u.

Attila.

Irta: Baka Béla.

* * *

 A hunok királya volt Attila, kit a hatalmától rettegő gyáva népek Isten ostorának neveztek.
 A 435-ik esztendőben vette át Attila a hun nemzet feletti uralkodást. A hun birodalmat oly naggyá és hatalmassá tette, hogy kelet felől tulcsapott a Fekete tengeren, egész a Káspi-tóig. Nyugatról elhúzódott a Rajna folyóig, ahol Franciaország kezdődik, mig északon fel egész a Keleti tengerig terjedt.
 Ennek a rettenetes nagy birodalomnak a középpontja a Duna–Tisza között volt, valahol a mai Szeged tájékán.
 Ott lakott Attila. Ott volt pompás fejedelmi székhelye.
 Attila vaskemény termetü, fékezhetetlen szenvedélyü, parancsoláshoz szokott, indulatos, de igazságos ember volt.
 S ez, a félvilág által rettegett nagy uralkodó, kinek a világ minden részéből összehordott drágasága és mérhetetlen kincsei voltak, – igen egyszerü természetü ember volt. A fényt, a pompát kedvelte, de csak maga körül, udvartartásában. S mig vendégei arany és ezüst tányérokból ettek és hasonló poharakból ittak, őmaga a legegyszerübb ételeket fatálból fogyasztotta el.
 Attila éles megfigyelő képességgel és bölcs előrelátással birt. Elleneinek gyöngéit hamar kitapasztalta s azokat mindig s maga javára tudta forditani.
 Legnagyobb harcait a keletrómai császársággal vivta, amely akkor szintén a világ egyik leghatalmasabb és legnagyobb, de erkölcseiben és hazafiasságában lehanyatló birodalma volt. Attila halála hirtelen következett be, mikor a frank király leányát, a szép Ildikót nőül vette. Éjjel álom közben orrvérfolyás lepte meg, ami megfojtotta. Három fia maradt: Ellák, Dengezics és Csaba, kik összevesztek az uralkodás felett.
 Egymás ellen csatát vivtak. Fegyvert fogtak ellenük a leigázott népek is. S igy Attila hatalmas birodalma csakhamar semmivé lett. A monda szerint Attila kisebbik fia. Csaba királyfi egy csapat hunnal elmenekült Erdély bércei közé s ott telepedett le. Ezeknek az ivadékai a mai székelyek, kik örökölték őseik harci nagyságát, tiszta erkölcseit, de szerencsétlenségét is.