Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Aranka-utca.

Uj utca a város északkeleti részében, a fürészgyár mögött. A Holtmaros- és Gát-utcákat köti egybe.

str. Abrudului / Abrudbányai u.

Aranka György.

(1737–1817.)

Irta: Fülöp Samu.

* * *

Aranka György a hasonló nevü erdélyi református püspök fia, Széken, Szolnok-Doboka megyében született 1737. szeptember 17-én. Maros-Vásárhelyen és Nagyenyeden tanult s a marosvásárhelyi királyi táblán, mint irnok kezdte meg pályáját. Később ugyanott iktató, számfeletti ülnök, 1787-ben törvényszéki közbiró lett, mig végre 1796-ban a tábla rendes ülnökévé neveztetett ki. Meghalt 1817. március 11-én. Aranka György egész életén keresztül lelkes bajnoka volt a nemzeti művelődés és a magyar nyelv fejlesztése ügyének, mely éppen ez időben kezdett ébredezni vészes szendergéséből s odaadó, rajongó hivekre kitartó munkásokra igen nagy szüksége volt. A Mária Terézia és II. József németesitő törekvései folytán ujjá született nemzeti irodalom müvelői a magyar nyelv védelmét, megujítását és alapos kimüvelését tüzték ki célul, mert ettől a fejlődéstől remélték a nemzet politikai és gazdasági izmosodását, szabadsága fenmaradását. Szépirodalmi, tudományos müvek, politikai röpiratok, szinmüvek nagy számmal jelentek meg magyar nyelven s megindult a magyar hirlapirodalom is. Az irók, költők, tudósok tudós-társaságok alapítását sürgették, hogy a müvelődés és a magyar nyelv ügyét annál hathatósabban szolgálhassák. E törekvéseknek volt buzgó harcosa Erdélyben Aranka György. Az irodalomban először költeményeivel tette ismertté nevét, melyek a Magyar Hirmondóban, a kassai Museumban és az Orpheusban jelentek meg. Majd hozzáfogott az Erdélyi Magyar Nyelvmüvelő-Társaság alapitásához, melynek történetét részletesen ismerteti Rubinyi Mózes a Magyar Nyelv 1911. évi 4., 5. füzetében. Ebből átvesszük a következőket:

 Aranka György agilis ember volt, ki minden uj eszmét szeretettel, lelkesedéssel karolt fel, rajongó hive mindennek, ami magyar. Nyelvtudomány, történet, költészet – neki mindegy. 1791. január 2-án jelent meg: Egy erdelyi magyar nyelvmivelő Társaság felállitásáról való Rajzolat az haza felséges rendeihez Kolozsvárott cimü munkája, melyet még ugyanazon év augusztus 1-én egy második követett: A Magyar nyelv mivelő Társaságról. Ujabb elmélkedés, szintén Kolozsvárt. Az 1791. országgyülés bizottságot küldött ki a társaság tervének megfontolására és kidolgozására s az július 20-án felolvastatás után megállittatott. Aranka György még egy harmadik munkát is irt a társaság felállitása ügyében, mely bár legfelsőbb helyről nem nyerte meg a megerősitést, mint Magyar Nyelvmivelő Ut készitő Társaság vagy Próba Társaság megkezdé ideiglenes müködését 1793. december 3-án gróf Bánffi György erdélyi gubernator elnöklete alatt. Aranka György a társaság titoknoka lett s az ő buzgalmának köszönhető A Magyar Nyelv-Mivelő Társaság munkáinak első darabja, Szebenben cimü kiadvány, mely 1796-ban jelent meg. Készen volt már a társaság munkálatainak második kötete is, de nyomtatás alá nem kerülhetett, mert időközben a társaság a lelohadt lelkesedés és közömbösség folytán megszünt müködni, annyival inkább, mert a várt megerősitést nem kapta meg. 1801. január 11-én tartotta utolsó összejövetelét, melyeknek száma 51-re ment. A társaság tulajdonában ekkor rengeteg sok kézirat és 1202 Rhforint volt.
 Aranka György a társaság megalapitása ügyében kiadott röpirataiban részletesen körvonalozza az egyesülés szükségét és céljait. A nemzeti nyelv helyes szempontu müvelése és a nemzet felvilágositása, könyvtárak, muzeumok felállitása, a mesterségek münyelvi kifejezéseinek összegyüjtése, Magyar Grammatika s Magyar Szótár készitése, Olvasó Társaság alakitása, egy lekszikon kiadása, magyar iskolák felállitása, tájszavak gyüjtése – ezekben keresi és találja meg a társaság feladatát s a maga részéről e célra kevés fizetésének tized részét, három éven át felajánlja.
 A magyar nyelvmivelő társasággal kapcsolatban szervezte Aranka György a régi kézirások társaságát is 1792-ben. Ennek feladata volt az erdélyi emlékiratok és történelmi munkák összegyüjtése, rendezése és sajtó alá bocsátása. Az összegyült kéziratokat Aranka György évszám és cimek szerint rendezte s neki is gazdag kéziratgyüjteménye volt, mely jelenleg az erdélyi muzeumban van. Aranka György az emlitetteken kivül még sok szépirodalmi és jogi munkát irt s kéziratban is több müve maradt fenn.

* * *

 Aranka György halálának körülményeit, mint egykori szemtanu P. Szathmáry József helyi ügyvéd örökitette meg az általa vezetett naplóban, hol a következő feljegyzést találjuk:

 11-a Martii 1817. délelőtt 11 órakor szemem előtt holt meg actualis Fabulae Regiae assessor méltóságos Z. Aranka György ur, élete 80. esztendejében; született 1737-be 15-a Septembris. Még 10-a Martii vacsorán igen jó kedve volt. Vacsora után a kanapén pipázott s olvasta Zimmermans Taschen Buch der Reisen. 9 óra után fekünni akarván menni, midőn a kanapéról felkölt elesett, fejét balfülével a falba ütötte s legottan animi praesentiáját elvesztette, szemét örökre behunyta. Nyelve elnémult, minden érzékenysége megtompult, csak mélyen horkolt. Ebben az állapotban találtam, midőn a szolgáló 9 kétnegyed órakor lehivutt. Ettől fogva mind mellette voltam, mig megholt. Adjon Isten néki boldogi nyugadalmat s feltámadást! Laktunk együtt 18 esztendőkig; menvén keze és nevelése alá 1798-ba. Eltemettük 13-a s egyketted órakor a m.-vásárhellyi reformátusok temetőjébe. Tétettem testét a szüleanyám, Bárdosi Judit s Zejk Mosesné sirjokba a czinteremben, a predicálló szék háta megett. Könyörögvén felette professor Antal János ur.

II.

 Aranka Gy. gyászjelentését, negyed ivnyi terjedelmü nyomtatványon, a maros-vásárhelyi gróf Teleki-könyvtár őrzi az 1102. E-2 jelzésü gyászjelentésgyüjtemény 3 sz. levelen. Betü-hiv másolata ez:

Szomoru jelentés.

 Zágoni Méltóságos Aranka György Ur – még Ifju korában kezdett – és több mint 52 Esztendőkig tsak nem szakadatlanul a‘ Méltóságos Törvényes Királyi Tábla mellett; 1792-dik Esztendőtől fogva pedig Rendszerint való Biróságba kedvességgel folytatott szolgálattya után – életének 80-ik esztendejében. – a most folyó 1817-dik Esztendőnek, és Böjt máshavának, 11-dik napján, Délelőtti 11 órakor szolgálattyát és életét bé-végezte; Az Ifiuban volt Tüzes Lélek, a‘ nem kiméllett munka mellett – is kedveltető Elevenségbe, – a Társasági nyájosság, – a Biroban szükséges jó Lélek és megfontoló Tehettség annyira meg-maradtak volt a tisztes Vénség diszére, hogy azokat, a Testben – is tsak ezelőtt kevéssel tettsző gyengeség sem tompitván meg, – szinte tsak a‘ hirtelen Halállal enyésztek el, – A‘ jo Élet köz szeretetet, – az ilyen Halál közérzékenységet szül, – és érdemel, – meg érdemli azt az utolsó Tisztességtételt is; melyre ezen folyo Holnap 13-ka Délesti negyed fél órára minden koru érzékeny Joakaroi a boldogultnak tisztelettel kérettetnek.

Közli: Szentgyörgyi Dénes.