Maros-Vásárhely rövid története

Maros-Vásárhely rövid története.

Irta: Szentgyörgyi Dénes

Városunk legrégibb idejéből jóformán semmi biztos adat nem áll rendelkezésünkre. Mikor alakult – nem tudható. Inkább csak feltevés, következtetés mindaz, mit ezzel foglalkozó történetiróink mondanak.
Ilyenek:
„Ha a székelyeknek a hunoktól való származását fogadjuk el, akkor Vásárhely multja visszanyulik még a székelyek letelepüléséig, vagyis a Krisztus utáni V-ik századig. De ha a székelyek származására vonatkozólag az ujabbkori nézeteknek hódolunk, ugy Vásárhely keletkezését is a későbbi időre kell tennünk. Biztos források hiányában itt is csak következtetésekre vagyunk utalva, ezek pedig amellett szólanak, hogy itt már első királyaink idejében egy nagyobb községnek kellett lennie, mivel a természeti viszonyok mintegy ajánlották a letelepülést s elősegítették a fejlődést.“ (Trozner L.)
Ha a honfoglaló magyaroknak az országban történt előnyomulási utvonalait szemléljük s ha a rómaiak által épített műutak itt-ott felbukkanó nyomait látjuk, megint arra a feltevésre kell jönnünk, hogy itt már a legrégibb időben község volt, mely mintegy központjául szolgált a Mezőség és a Székelyföld közötti forgalomnak. Biztosan állitható tehát, hogy őseink itt már lakókat kaptak. Az ide telepedett magyarok a város felső részében a mai Gecse-, Borsos Tamás-, Klastrom- és Rákóczi-utcák vidékét foglalták el.
A városnak – legrégibb okmányokban előforduló neve – Novum forum Siculorum volt, Görögösen Agropolisnak, később (oláhul) Osioheieu-nak is hivták.

< 4. oldal > ▲

A XIV. század elején a királyi és egyházi adókat természetben szolgáltatták be, rendszerint ökör, tehén alakjában. Városunk akkor egyik ilyen adószedő hely volt s mivel nem mindenki birt elfogadható marhával, vagy némelynek épen nem is volt, itten cserélt, vagy vett; így lett lassanként „vásáros-hellyé“ s mint ilyen aztán gyors fejlődésnek indult. Királyok, fejedelmek gyakran keresték fel s országgyüléseket is sokszor tartottak falaink között. Nagy Lajos király négyszer fordult meg nálunk s általa – innen keltezve – kiadott okmányokon szerepel először a város magyar neve: Zekel Wasarhel. Mátyás király többféle szabadalmat ajándékozott a város lakóinak. Országszerte felmentette őket a vámfizetés alól s mint nemeseket kivette a fejadó alól, megengedte, hogy országos vásárokat tartsanak és a Marosra malmokat épithessenek. Ugyanő adományozott a városnak egy zászlót, melyre veres és aranyfonállal a következő mondat volt himezve: Jesus Nazaremus Rex Judeorum. Mátyás a várost irataiban Oppidum Wassarhelynek nevezi.
A városi levéltárban őrzött rendkívül becses eredeti okmányok és különböző feljegyzések szerint, a későbbi királyoknak és fejedelmeknek is állandóan kegyében volt városunk, miknek bizonysága a sok kisebb-nagyobb adomány és kedvezés. Mindezekre azonban e helyen kitérni nem lehet, ellenben érdekesnek tartom a szabad kir. várossá emeltetés körülményeit ismertetni.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem volt az, ki 1616. április 29-én kelt iratában teszi ezt, mondván a következőket:
„Mivel mind a Magyar Királyok, mind előtte való Fejedelmek idejekben hük, vitézek voltak s most is magokat dicséretesen viselik;
Ezen érdemeiket tekintetbe véve őket s ösztönül minden jőra maradékaikat is e. e. (ez évi) április 17-én Erdély három Nemzeteiből Fejérvárra hívott Ország gyűlésen ügyelve hü Tanátsossainak eziránti magok közbe vetéseket is határozza“:
„1-ször Egéssz Wásárhely Mezővárossát mely másképp Zékely-Vásárhelynek hivatik és Maros székben fekszik Mezőváros állapotából melyben régi hosszas idők alatt volt kiveszi ’s azoknak sorából Királyi várossá emeli a’ más Erdélyi ’s ahoz tartozó Magyarországi részek Királyi várossai közé iktattya örökre.“

< 5. oldal > ▲

„2-szor. Azon cimert adja melyel élt azelőtt is t. i. „Váltol elvágott emberi kart egészes vasban (pántzélban) vonva, két élü kivont kardal, egy medvének fejét szivét keresztül döfve nyersen véresen piroslolag felfelé tartva metczve: aranyban, ezüstben, rézben vagy más ahoz illő ércben készitve, melyel éljenek pecsétül minden névvel nevezhető irományaikon.“

E cimer valójában a tulajdonképeni székely cimer is. Hogy nagyon régi keletü, megállapitható abból, hogy már 1437. táján a város által használtatott.
A város régi pecsétjein e cimer a következő körirattal látható: „Sigilum Civitatis Maros-Vásárhely 1616.“

^*_*^*

Amint az már az eddigi rövid vázlatból is kitünik, városunk eredetileg igen kicsiny község volt. (Még az 1837-iki népszámlálás is csak 7348 lelket tüntet ki.) A viszonyok fejlődésével azonban a szaporodó lakosság nem fért meg a szük területen s apránként még 9 közeli kis falut és telepet kapcsoltak be. Ezek a következők:
1. Nagy vagy Felső Sásvári (Koronkai határ felé).
2. Kis vagy Alsó-Sásvári (ugyanott).
3. Székelyfalva (a Maroson tul, a mostani Székelyfalu-utca vidéke).
4. Gordásfalva (ma Gurdaly nevű határrész).
5. Benefalva (Szentanna szomszédságában).
6. Kisfalud (a mai IV. Béla király-utca vidéke).
7. Kisudvar (a Holtmaros táján).
8. Hidvég (a Maroson tul).
9. Remeteszeg (ugyanott).
Ez utóbbi két falu bekebelezése az 1902. évben történt. Igy bővülve a város, területi nagysága ma a következő:

1. A régi város	területe	6461	kat. hold,	804	□ öl.
2. Remeteszeg	〃	364	〃〃	31	〃
3. Hidvég	〃	12	〃〃	1506	〃
Együtt		6838	kat. hold,	741	□ öl.

< 7. oldal > ▲

Népesedési viszonyok:
A város lakosainak száma:

1837-ben	7348	lélek.
1850-ben	8943	lélek.
1857-ben	11217	〃
1869 ben	12678	〃
1880-ban	12883	〃
1890-ben	14212	〃
1900-ban	19522	lélek.
Ebből polgári 17715, katonai 1807.
1910-ben	26455	lélek.

Ez utóbbi népszámlálás további adatai szerint 1910-ben a városon 5427 lakott, 166 nem lakott magánház és 98 intézeti épület volt.
E tételnél megjegyzem, hogy az 1910. évi népszámlálásra vonatkozó végleges megállapítás az országos statisztikai hivataltól még nem érkezett le.

^*_*^*

A városi levéltárban igen sok, kiválóan érdekes és nagy becsü okmány és feljegyzés van, melyek bizonyára mind-mind érdekelnék az olvasót, de itt azokat felsorolni nem lehet, nem is feladatom. Ám mutatóul mégis leközlök néhányat a következőkben:

Főbírói esküminta 1762. február 7-éről:
Én Trombitás István, esküszöm az élő Mindenható Istenre, ki Atya, Fiu, Szent Lélek, telyes Szent Háromság egy bizony Örök Isten, ki engemet igaz hitemben ugy segillyen, ugy boldogitson, ugy adgya Lelkem üdvösségét és e világi előmenetelemet, hogy én a közönséges választás és a felséges királlyi Confirmátió mellett ennek a Városnak, Maros Vásárhelynek, főbirói Functiójára adhibeáltatván, ennek a városnak Szabadságát, Privilegiumait, Tőrvényeit, Constitutióit, s régi bévett jó rendtartásait, Határait, Erdeit és akármi névvel nevezendő közönséges vagyonnyait telyes erőm, s tehetségem szerént oltalmazom s oltalmazni igyekezem és a mikor Törvény Széket ülök, mindeneknek Személy válogatás kedvezés nélkül, Szegénynek, Gazdagnak, boldognak, boldogtalannak igazságát ki szolgáltatom, az igazat megértvén Hamisra Semminemü Szivesség alatt ugy a Hamissat igazra sem kedvért, sem Adományért, sem Barátságért, Atyaffiságért, hasonlóképpen a Városnak akármi névvel nevezendő közönséges jövedelmeit magam különös hasznomra nem fordítom, másokkal is fordittatni (a mennyiben kötelességem hozza magával) nem engedem.

< 8. oldal > ▲

Egy Szóval Biroi Functiómat mindezekhez illő egyenességgel és igazsággal folytatom és maga rendes idejében a város Constitutiója szerént Hivatalomtól bucsuzni kötelességemnek esmérem és Örökösséget ezen Hivatalomban nem keresek, másokkal is nem kerestetek, kinek-kinek illő respektussát meg adom mire mégis az Isten ugy Segillyen.

II.

Polgári eskü. (Későbbbi időből, kelet nélkül)

Én N. N. esküszöm az élő mindenható Istenre, a ki Atya, Fiu, Szentlélek telyes Szentháromság egy bizony örök Isten engemet ugy segélyen minden dolgaimban, ugy boldogitson, ugy adgya lelkem üdvességit, hogy én ehez a királyi városhoz, Maros Vásárhelyhez teljes életemben igaz és hü leszek, ennek a városnak Privilegiumait, törvényeit, szokásait telyes erőm és tehetségem szerint megtartom, Főbiráimnak, Tisztviselőimnek (a törvény határai közt) minden közönséges szükségre nézendő dolgokban engedelmes leszek és valami nemü teher viselések a városon szoktanak lenni, telyes tehetségem és erőm szerint magamra felveszem (akár postaság, adófizetés, katonatartás, cirkálás) egy szóval akármi névvel nevezendő közönséges dolog légyen az. Ha mit pedig ezen Városnak rongálására, Tisztviselőimnek kissebbségekre, a város privilegiumainak kárára hallok és értek akárhol is, azt idejekorán Főbirámnak, Tisztviselőimnek letett hitem s kötelességem szerint mentől hamarabb hirré teszem ’s megjelentem. A város szabadsága ellen pedig magamnak semmi ürügy és mesterség alatt a város törvényhatóssága alól való felszabadulást, külömbséget nem szerzek, sem nem keresek, mások által sem szereztetek. Sem vett, sem vejendő polgári vagyis városi telken levő házamat megnemesiteni nem igyekezem, hanem mindenekben a város egyességéhez tartom és kötelezem magamat, melyre engemet az Isten ugy segélyen! Ugy esküszöm arra is, hogy valamint most sem a Császári és Királyi Birodalomba, sem a külső országi titkos társaságokba elegyedve nem vagyok ugy ennekutánna is magamat semmiféle titkos társaságba nem elegyítem.

< 9. oldal > ▲

III.

                    Fő biró Tekintetes
          Borosnyai L. László ur
                    Becses Neve Napja Tisztelet Innepére
          Maros-Vásárhelyt, 1828-ban Junius 27-dikén.

Tapsolj Város Énekidnek
          Viváttyai harsogjanak,
Hogy hegyeidnek, Bérceidnek
          Csuttsai rá ekhozzanak;
Mert az Igazság megtestesüle,
          A’ Törvénynek székébe üle,
’S egedre fel jött fénylő Csillaga,
          Borosnyai az Érdem Önnönmaga.

Ő az emberiség Baráttya,
          ’S szánakozó kezeket nyujt ki,
Hol a’ Szenvedőknek láttya
          Könnytsepjeiket hullani,
’S fel-szárosztya Lelke melegével azokat,
          Mint a’ pompás Nap a’ reggeli harmatokat.
Boldog Város Boldog honnyunk
          Gyertek fejére koszorut vonnyunk.

(Teleki levéltár.)

^*_*^*

Végezetül bemutatom a város főbiráinak, (Judex Primarius), a legújabb korban polgármestereinek feltalálható névjegyzékét. Az érvényben levő szabályok szerint a város főbirói minden 2 év után választás alá jöttek. A v. levéltárban levő Renkő codex; (kisbaconi Renkő Károly 1862, irott történelmi adatok gyüjteménye) 1487-ig visszamenőleg, a kinyomozható adatok szerint egybeállitotta a főbirák jegyzékét, megjegyezvén, hogy a felsoroltak közül nehányan többször is viselték e tisztet, de csak első megválasztatásuk idején vannak fölemlítve.

1487. Szabó Balázs
1538. Kárpentzky Thamás
1563. Nyerges Sebestyén
1565. Borsos Sebestyén
1576. Szabó Illyés
1589. Kováts Pál
1595. Szabó Péter
1598. Tömösváry Szabó György
1599. Köpetzi György
1602. Borsos Thamás
1605. Nagy Szabó János
1612. Kováts György Deák
1616. Nagy Szabó Mihály
1625. Rósnyai Szabó Dávid
1627. Közepső v. Nagy Szabó Péter
1628. Nagyob Szőts István
1633. Idősb Csizmadia Péter
1637. Borbély Lukáts
1639. Tordai Pál Déák
1646. Nagyob Szabó Péter
1647. Vidombáki Szőts Márton
1649. Ötves Márton
1650. Vágási István
1652. Magotsi másként Nyirő Szabó Miklós
1653. Kováts Ferentz
1666. Szilágyi Csiszár János
1676. Nyerges György
1681. Nyirő vagy Szabó István

< 10. oldal > ▲

1687. Lakatos vagv Ötves Márton
1693. Halmágyi G. Mihály
1701. Kováts Miklós
1702. Rosnyai Szabó István
1703. Berkeszi Márton
1705. Borbély vagy Szöts István
1713. Litteráti Olajos György
1718. Kolozsvári Szöts Dániel
1731. Csapai Ferentz
1735. Vásárhelyi vagy Borbé István
1736. Szabó István
1739. Rósnyai István
1748. Kelemen Zsigmond
1750. Nemes vagy Szőts György
1752. Görög György
1762. Trombitás István
1764. Csike József
1767. Nagy Szabó István
1768. Görög József
1770. Göntzi János
1776. Farkas László
1783. Sz. Nyirő Sámuel
1786. Sánta Antal
1790. Aranka Dániel
1791. Borosnyai János
1796. Filep Sámuel
1798. Gyöngyösi József
1803. Nemes Pál
1807. Manxfeldi Nemes György
1816. Marusi Mihály
1819. Peiellé Ventzel
1826. Borosnyai Lukáts László
1829. Hajnal József
1833. Lázár János.
1836. Erszényes József
1852. Lázár János
1854. Petri Ádám, „ki első volt, aki a Főbiró nevezet helyett Polgármesteri cimet kapott a felsőbbségtől.“
1863. Fekete József
1872. Borosnyai Pál
1875. Ajtay Mihály
1881. Kovács Soma
1884. Borosnyai Pál
1887. Györfi Pető
1890. Geréb Béla
1902. Dr. Bernády György.

^*_*^*

< 11. oldal >

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷