A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN 999
továbbá hazatelepÃtett Franciaországból több ezer román nemzetiségű zsidót, akiket különben deportáltak volna Németországba;
- szÃvélyes fogadtatásban részesÃtette a Vörös Hadsereg által elfoglalt területekrÅ‘l érkezett zsidó menekülteket, és engedélyezte 3000 zsidó gyermek kiszállÃtását Törökországba;
- 1943 óta lehetőséget nyújtott arra, hogy a transznisztriai zsidók nagy mennyiségben kapjanak élelmiszert és gyógyszert;
- lépéseket tett annak érdekében, hogy a keleti front romániai részén semmiféle incidensre ne kerüljön sor a német katonák és a zsidók között;
- lehetővé tette, hogy a romániai zsidók a szakmájukban maradjanak, még állami alkalmazásban is dolgozhattak néhányan;
- a katonai szolgálat alól mentesÃtett zsidóktól vagyonukkal arányos pénzbeli hozzájárulást kÃvánt. Azt a pénzt, amit a zsidó nemzetiségi szervezet ezen az alapon összegyűjtött, részben zsidók segélyezésére fordÃtották. Azoknak a zsidóknak, akik nem tudtak fizetni, engedélyezte, hogy társadalmilag hasznos munkával róják le a hozzájárulást;
- bizonyos kényszerkörülmények hatása alatt megsértette a zsidók egyes vagyoni jogait, de a tÅ‘lük kisajátÃtott értékeket nem más magánszemélyek tulajdonába adta, hanem állami tulajdonba vette;
- lehetővé tette, hogy maguk a zsidók szervezzék kivándorlásukat, és ehhez számos hajót bocsátott rendelkezésükre.
Ha a magyar vezetés - a Sztójay-kormány - magatartására gondolunk, a románoknak a zsidókérdésben követett irányvonala eléggé különösnek tetszik. A román álláspont viszonylagos emberségessége mellett természetesen bizonyos kétkulacsosságot is tükrözött. Miután a felelÅ‘s román vezetÅ‘k, köztük Mihai Antonescu aránylag hamar felismerték, hogy a tengely elvesztette a háborút31, érthetÅ‘ módon úgy döntöttek, hogy országuk helyzetét javÃtandó, szakÃtanak - egyebek mellett - korábbi zsidóellenes politikájukkal. Ebben aktÃv támogatókra leltek az ellenzék tekintélyes irányÃtóiban, Románia történelmi pártjainak vezetÅ‘iben. Közéjük tartoztak Iuliu Maniu, Dinu Brátianu és Emil Hapieganu.
Közvetlenül Románia átállása előtt Mihai Antonescu
külön-külön közölte Zissuval és Fildermann-nal, hogy a román nemzet számÃt a
szolgálataikra. Zissut Ovid Vladescu külügyminiszter-helyettes Antonescu
nevében arra kérte, lépjen érintkezésbe a brit és amerikai zsidó
szervezetekkel, és rajtuk keresztül ösztönözze a nyugati szövetségeseket, hogy
gyakoroljanak nyomást a Szovjetunióra a fegyverszüneti feltételek enyhÃtése
érdekében.32 Amikor ezt Zissu meg akarta beszélni Fildermann-nal,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham999.pdf
Az egész kötetet lásd: