A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN 995
dött román delegátust, hogy az ezzel ellentétes román nyilatkozatoktól függetlenül, adjon formális biztosÃtékokat a magyarországi zsidó menekültek romániai bebocsáttatására, valamint arra, hogy „a románok gondoskodnak a menekültek biztonságáról"15. Az engedékenység Romániában augusztus 23-ig egyre nÅ‘tt, amikor az ország vezetése végül is elszánta magát a németektÅ‘l való elszakadásra. Ezzel természetesen a zsidók státusa is - a külföldieké éppúgy, mint a belföldieké - gyökeresen megváltozott. Az új antifasiszta kormány Constantin Sánatescu tábornok vezetésével nemcsak a zsidóellenes rendelkezések eltörlését tűzte ki célul, hanem fellépett a német-magyar fennhatóság alatt élÅ‘ észak-erdélyi román zsidók védelmében is.
Magyarország német megszállásától Romániának a tengelyből való kiszakadásáig a magyar zsidók mentésében Dél-Erdély magyar ajkú zsidó lakossága és a bukaresti magyar zsidó menekültek töltöttekbe kezdeményező szerepet. Az utóbbiak szorosan együttműködtek a Nemzetközi Vöröskereszttel és a romániai zsidó közösség cionista és hivatalos vezetőivel.
A magyarországi zsidóüldözések kezdeti szakaszában (1944. március-június) a mentés terhét elsÅ‘sorban a Magyarországgal határos dél-erdélyi területek zsidó közösségeinek vezetÅ‘i viselték. A magyar fennhatóság alatt álló Észak-Erdély legnagyobb gettóinak némelyike - Ãgy a nagyváradi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi - egészen közel volt a román határhoz. Mégis mindössze néhány ezer zsidó használta ki az alkalmat és szökött át Romániába. Ennek több oka volt. ElÅ‘ször is: a gettókban nemigen voltak egészséges férfiak (Å‘k ugyanis munkaszolgálatot teljesÃtettek); másodszor: a jó erÅ‘ben lévÅ‘k nem szÃvesen hagyták magukra a családjukhoz tartozó gyermekeket és idÅ‘seket; harmadszor: sok embert visszatartott a tiltott határátlépés kockázata; negyedszer: a magyar zsidóság vezetÅ‘i nem tudták megfelelÅ‘en tájékoztatni a tömegeket (lásd a 23. és 29. fejezetet).
Az a néhány ezer magyar zsidó, akinek sikerült Romániába átszöknie, különbözÅ‘ módszerekkel ért célt. A módosabbak megvesztegették az Å‘röket, másoknak jó összeköttetéseik voltak román diplomatákkal, ismét másokat cionista kÃsérÅ‘k (shlichim) vittek át a határon. Azoknak a zsidóknak, akik rászánták magukat az illegális határátlépésre, nagy része délerdélyi származású volt.
A fő átkelőhelyek a romániai menekültközpontok felé Arad,
Beiu§, Brassó, Ginta, Segesvár, Temesvár és Torda voltak. Ezek közül a
legnagyobb forgalmat Arad és Torda bonyolÃtotta le. A menekÃtésben részt vevÅ‘k
számára különösen az jelentett gondot, hogy a menekülteknek a határátkelés
helyén szállást és védelmet biztosÃtsanak, és baj nélkül tovább
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham995.pdf
Az egész kötetet lásd: