Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN 993

Ezeken a területeken alig akadt olyan zsidó közösség, amely a háború végéig számottevő veszteségeket szenvedett volna.8

Az 1942. január 20-i wannseei konferencia után a németek magától értetődően szigorúbb intézkedések meghozatalára próbálták rábírni a románokat. Románia azonban - a német befolyási övezet legtöbb országátóleltérő módon - arra a döntésre jutott, hogy a zsidókérdést is szuverén módon fogja kezelni, sajátos „román" szempontokat figyelembe véve. 1942 közepén a németek kis ideig úgy érezték, hogy a románok készek az ő irányvonalukat követni. Luther 1942. augusztus 17-i dátummal Rib-bentropnak, Weizsáckernek és Wormann-nak küldött jelentése értelmében a deportálások három erdélyi városban: Aradon, Temesvárott és Tordán kezdődtek volna. A román kormány azonban megváltoztatta álláspontját, méghozzá nem sokkal azután, hogy Lecca a hónap végén visszatért Berlinből, ahol német partnerei állítólag nyersen fogadták. Valójában lehetetlen kideríteni, hogy Lecca berlini fogadtatása mennyiben befolyásolta a romániai döntéshozatal folyamatát, de tény, hogy az Anto-nescu-kormány ekkor már nem lelkesedett a végleges megoldás programjának német változata iránt. Mi több, a románok eltökélték, hogy e tekintetben nem hagyják korlátozni önállóságukat. 1942 őszétől folytatták (sőt néhány esetben fel is gyorsították) a zsidók vagyonának kisajátítását, de ennél keményebb fellépésre többé nem gondoltak. 1942. december 12-én Manfréd von Killinger bukaresti német követ jelentést küldött a német külügyminisztériumnak arról, hogy Lecca szerint Antonescu marsall 75-80 000 zsidó palesztinai kivándorlásának engedélyezését határozta el, fejenként 200 000 lej (kb. 1336 dollár) lefizetése ellenében. Mint Killinger jelentette, a marsallt lelkesedéssel tölti el a lehetőség, hogy 16 milliárd lejjel (107 millió dollárral) gyarapíthatja az államkasszát, és „kényelmes úton" nagyszámú zsidótól is megszabadul.

A német külügyminisztérium és az RSHA megtett minden tőle telhetőt, hogy a románokat a zsidókérdésben elfoglalt új álláspontjuk feladására bírja, de eredményt nem értek el. 1943. január 14-én Heinrich Müller Gestapo-főnök igen borúlátóan értékelte a romániai helyzetet. Hat nappal később maga Himmler jutott arra a következtetésre, hogy Romániában semmit sem lehet tenni, és javasolta a bukaresti zsidóügyi szakértő visszahívását. A német külügyminisztérium ennek ellenére makacsul folytatta erőfeszítéseit, hogy a románokat rávegye elhatározásuk megmásítására, és megértesse velük „a zsidó fenyegetés komolyságát".9 Amint a románok további lépései hamarosan megmutatták, Mütter és Himmler értékelése helyes volt. Transznisztriában az életben maradt zsidók helyzete fokozatosan javult. 1943 vége felé, miután a Vörös Hadsereg átkelt a Dnyeperen, és folytatta előrenyomulását a Bug felé, a táborokat

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham993.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/