Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

992 A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN

nyozó március 27-i rendelet volt. A zsidóellenes intézkedések nem kis részét a zsidóügyek általános biztosa, Radu Lecca kezdeményezte, aki szorosan együttműködött Gustav Richter SS-Sturmbannführerrel, az SS-nek a bukaresti német követségen működő zsidóügyi szakértőjével.

Amikor Románia a Harmadik Birodalom oldalán belépett a Szovjetunió elleni háborúba, a helyzet alapjaiban megváltozott. A kezdeti katonai sikerektől megrészegült, megtorlásra vágyó román csapatok sokszor a zsidókon töltötték ki bosszújukat, és brutalitásuk esetenként a németekét is felülmúlta. A visszafoglalt Észak-Bukovinában és Besszarábiában, valamint a meghódított ukrán területekén a zsidókkal barbár kegyetlenséggel bántak el. A románok - a német Einsatzgruppékhoz hasonlóan és olykor velük együttműködve - alaposan kivették a részüket az embervadász-akciókból, különösen kitüntetve magukat Báláiban, Cernaupban és Odesszában. Ez utóbbi városban a román egységek állítólag 60-80 000 zsidót mészároltak le.4 A háború kezdeti szakaszában a régi (ti. az 1918 előtti) Románia területének egyes zsidó közösségeiben is előfordultak atrocitások. Iafiban például zsidók ezreit ölték meg a június 29-30-i pogromok során. Különböző becslések 4000 és 8000 közé teszik az áldozatok számát.5 A német és román katonai egységek előrenyomulását mindenütt mészárlás kísérte, a „felszabadított" városok és falvak zsidó lakosságát megtizedelték, helyenként teljesen kiirtották.

Az Antonescu-kormány igyekezett megszabadulni az „idegen" zsidóktól, és deportálásuk fő célpontjául Transznisztriát - Ukrajnának a Dnyeszter és a Bug közé eső, románok megszállta területét - jelölte ki. Első csoportjaikat 1941 augusztusában szállították el. A gondosan előkészített és hatékonyan megszervezett tömeges deportálások ugyanennek az évnek az őszén kezdődtek, majd tovább folytak 1942 tavaszán és nyarán. Legnagyobb kihasználtságuk idején a különböző transznisztriai koncentrációs táborokban - amelyek többségét még a német haláltáborok üzembe helyezése előtt létesítették - mintegy 185 000 zsidót tartottak fogva.6 Leszámítva azt a 10 000-nél valamivel több zsidót, akiket „tévedésből" gyűjtöttek össze a régi Romániához tartozó Dorohoi megyében, a deportáltak szinte mind Bukovinából, Besszarábiából és Hertából, vagyis a korábban a Szovjetuniónak átengedett, de most visszafoglalt területek zsidóságából kerültek ki.

A régi Románia (Munténia, Olténia és Moldva), Dél-Erdély, valamint Dél-Bukovina zsidó lakossága jóval könnyebb helyzetben volt. Igaz, súlyos gazdasági terhek nehezedtek rájuk, és a férfiakat sok helyütt kényszermunkára fogták speciális munkaszázadokban, de sárga csillagot szinte sohasem kellett, viselniük, és sohasem kényszerítették őket gettóba.7

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham992.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/