A KÜLFÖLDI ZSIDÓK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 9-85
ges deportálások. Fonák módon a magyar zsidók gettóba gyűjtésének és deportálásának idejére a szlovákiai helyzet többé-kevésbé stabilizálódott. A zsidó közösségnek az a töredéke, amely nem esett áldozatul az 1942-es deportálások hullámainak, munkatáborokba került ugyan, de 1944 őszéig életben maradt.38 Mivel a helyzet a két Országban 1944 tavaszán és nyarán eltérően alakult, sok szlovákiai zsidó menekült megpróbált hazajutni. Nem tudni, hányan jártak szerencsével és lépték át a határt illegálisan a magyarországi tömeges deportálások kezdete előtt.
A németek tanácsára a magyar külügyminisztérium azzal a kéréssel fordult a budapesti szlovák követséghez, hogy az illetékes hatóságok állítsák össze azoknak a szlovák nemzetiségű zsidóknak a listáját, akiknek ha-zatelepedéséről gondoskodni kívánnak, és adják jóváhagyásukat, hogy a többiek a magyar zsidók sorsában osztozzanak.
Szlovákia kifejezte szándékát annak a néhány zsidó állampolgárának a hazatelepítésére, akik legálisan tartózkodtak Magyarországon, és akiket nemzetgazdasági szempontból kiemelkedően fontosnak ítéltek. Ha mérsékelt elszántsággal is, de általánosságban igényt tartott minden, Magyarországon még szabadlábon lévő szlovák zsidóra - köztük sok gyerekre, akiknek szüleit 1942-ben deportálták -, nem annyira azért, hogy védelmébe vehesse őket, mint inkább hogy demonstrálja Magyarországgal szembeni szuverenitását.
1944 májusának elején Ladislas Krno szlovák követségi titkár érintkezésbe lépett Fáy-Halász Gedeon külügyminisztériumi miniszteri titkárral, hogy tisztázza a Magyarországon tartózkodó szlovák zsidók státusát. Fáy-Halász május 11-i feljegyzése szerint Krno a következő két csoportba sorolta őket:
1. Olyan zsidók, akik illegálisan léptek át magyar területre. Az ő sorsuk nem foglalkoztatja a szlovák hatóságokat; ugyanolyan elbánásnak lehet őket alávetni, mint a magyar zsidókat.
2. Szlovák útíevéllel rendelkező zsidók. Közülük 15-en vannak letartóztatva, és mintegy 120-an vannak szabadlábon. Valamennyiüket vissza kell toloncolni Szlovákiába, és minden vagyonuk lefoglalható a magyar állam javára.39
A kezdeti szlovák reagálás, amely arra engedett
következtetni, hogy a szlovák hatóságok hátráltatni akarják a magyarok
zsidóellenes akcióit, a német és magyar szerveket némiképp csalódással töltötte
el. Június 13-án, amikor Magyarország egyes vidékeit már zsidómentesnek
(judenrein) lehetett tekinteni, Veesenmayer megsürgette a külügyminisztériumot,
gyakoroljon nyomást a szlovák kormányra, hogy az járuljon hozzá a végleges
megoldás programjának a Magyarországon lévő szlovák nemzetisé
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham983.pdf
Az egész kötetet lásd: