A KÜLFÖLDI ZSIDÓK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 9-85
összegzett Veesenmayerral folytatott tárgyalásain. Emellett további részleteket közölt a vagyonügyekben követendő eljárásról. Előterjesztése értelmében a külföldiek tulajdonában lévő földeket magyar kezelésbe kell venni, minden más vagyontárgyat pedig a kölcsönösség alapján kell kezelni, aszerint tehát, hogy a megfelelő országok milyen elbánásban részesítik a zsidó és nem zsidó magyar állampolgárokat.14
A minisztertanács felhatalmazása alapján Jaross Andor még ezen a napon bizalmas rendeletben utasította Budapest rendőrfőnökét a határozat végrehajtására. A Magyarországon tartózkodó külföldi zsidókat Jaross öt csoportba sorolta:
1. az ellenséges államok polgárai;
2. a semleges államok (Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc és Törökország) polgárai; v
3. a tengelyhatalmak befolyási övezetébe tartozó államok (Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Görögország, Bulgária, a fasiszta Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia, Lengyelország, Lettország, Észtország és Litvánia) polgárai;
4. a semleges országokéihoz hasonlóan kezelendő finn és román állampolgárok;
5. hontalan és kétes állampolgárságú zsidók.
Az 1. kategóriába sorolt zsidóknak ugyanolyan bánásmód járt, mint az ellenséges országok nem zsidó állampolgárainak. Erre a célra kijelölt budapesti épületekbe kívánták internálni őket, meghagyva bizonyos személyes javaikat, így ruhaneműiket és ágyneműiket. Azok, akik nagy szolgálatot tettek Magyarországnak, vagy súlyosan rokkantak voltak, mentesülhettek az internálás alól. A semleges országok, valamint Finnország és Románia zsidó állampolgáraira a hazatelepítésükről való intézkedésig szintén budapesti internálás várt. A tengelyhatalmak befolyási övezetébe tartozó államok zsidó polgárait a magyar zsidókhoz hasonlóan kellett kezelni, a magyaroktól elkülönítve, a rendőrség által ellenőrzött börtönökben elhelyezve. A hontalan zsidók a magyar zsidókéval megegyező elbírálás alá estek.15
Május 5-én a magyar külügyminisztérium - a
belügyminisztériummal karöltve - felkérte a semleges államok budapesti diplomáciai
képviseleteit zsidó állampolgáraik 4-6 héten belüli hazatelepítésére.16
A Jaross titkos parancsában körvonalazott intézkedéseket azonban több
külügyminisztériumi tisztviselő, így a defacto külügyminiszter,
Jungerth-Arnóthy Mihály is túlzottaknak ítélte. Elképzeléseiket a következő
javaslatokban foglalták össze:
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham977.pdf
Az egész kötetet lásd: