A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 97
Be kell hívni a Zsidó Tanács vezetőit, és közölni kell velük, hogy csak a hadműveleti területekről van deportálás, ahol sok a kémkedés és a szabotázs. • Ezek a zsidók nem asszinMálódnak, soka beszivárgott elem, tehát ideiglenes eltávolításuk a hazai derék zsidóság érdeke. Ha a többi jól viselkedik, a kiszállítások lezárulnak.60
A zsídótlanítás irányítóinak stratégiája bevált, a zsidók továbbra is megértőek maradtak. Azok maradtak a sírig. Hiú reményeikhez eszelősen ragaszkodtak még akkor is, amikor Budapesten csillagos házakba, majd utóbb gettóba költöztették őket, s váltig azzal áltatták magukat, hogy „a fővárosban nem ismétlődhet meg az, ami vidéken történt, már csak a külföldi követségek és a sok külföldi diplomata jelenléte miatt sem".
Noha érkeztek hírek a külföldi zsidóság sorsáról, s ezekből világosan kitűnt, hogy Hitler antiszemitizmusa egyre vadabbul tobzódik Európa-szerte^ a budapesti zsidóság csak nem akart számot vetni a tényekkel, és továbbra is azt hitte, hogy a kiirtás veszélye nem fenyegeti. 1941. augusztus 14-én A Magyar Zsidók Lapja tévesen azt jelentette, hogy a német zsidók, akiket francia munkatáborokba hurcoltak, kérvényezték, hogy német munkatáborokba szállítsák át őket, mert „ott kívánnak inkább dolgozni". A lap alig tett említést a varsói gettóról, de amikor egyszer szóba hozta, azt írta, hogy „a legnagyobb nehézségek és nyomorúság közepette is rendszeresen tartanak kulturális rendezvényeket"61. A lap nem szólt egyetlen szót sem arról, hogy a zsidók Varsóban és Lengyelországban éheznek, tömegével halnak meg, s minő megaláztatásokat és kínokat kénytelenek elviselni. A varsói gettó felkelését pedig az érvényben lévő katonai cenzúra miatt végképp nem közölhette.
Ugyancsak félrevezető benyomást keltett az a beszámoló,
amely a németek kezébe került orosz zsidó hadifoglyokról tudósított. A zürichi
Is-raélitísches Wochenblatt szerint a hadifoglyokat a Harmadik Birodalom
területén felállított táborokba szállították, de a Vöröskereszt vizsgálatai
megállapították, hogy helyzetük nem kifogásolható.62 A magyarországi
zsidók ebből a beszámolóból nem értesültek arról, hogy a szovjet hadifoglyokat
általában, és különösen azokat közülük, akik zsidók voltak, „különleges
elbánásban" részesítették a németek. Szintén félrevezető benyomást
keltettek a német zsidók sorsát illetően. 1942. március 12-én, amikor szinte
már alig élt zsidó Németországban, a lap kivonatosan és torzítva idézett egy
Frankfurt am Mainból keltezett jelentést, mely úgy szólt, hogy a berlini
rabbiképző szeminárium volt rektora, dr. Joseph Wohlgemuth az ottani zsidó
kórházban elhunyt. Nem esett egyetlen szó sem arról, hogy Hitler 1933-as
hatalomra kerülése óta mi lett a német zsidóság sorsa. Ez a hír azt a benyomást
keltette, mintha a zsidók még min
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham97.pdf
Az egész kötetet lásd: