96 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT
veje. Szilágyi Dénes, valamint dr. Tamási Varga Imre alapította, és ők is irányították. Nem sokáig létezett, de amíg fennállt, 1939 és 1942 között egész sor rendkívül provokatív röpiratot adott ki, amelyek a zsidó öntudat meggyökereztetését célozták, s ebben a szellemben próbálták nevelni politikailag mindazokat, akikhez írásaik révén eljutottak. Azt hirdették, hogy a hivatalos vezetés a maga beolvadásig asszimilációs irányvonalával végérvényesen csődbe jutott, és szorgalmazták, hogy a zsidók vándoroljanak ki Palesztinába. Ebből kifolyólag aktívan közreműködtek az illegális kivándorlást (Alija Bet) célzó tevékenységben.57
Nem változott a vezető körök beállítottsága 1944 elején sem, amikor Hitler már az utolsó simításokat végeztette Magyarország megszállásának tervén.58 S amikor a tragédia bekövetkezett, az önigazolás magyarázkodásbafordult át. A vezetés „megértést" tanúsított, igyekezett különbséget tenni a haza és vezető csoportjai között. A szegedi gettóban például a deportálás előtt röviddel a mohácsi rabbi egy prédikációjában azt hangoztatta, hogy az „üldöztetés ellenére is szeretnünk kell hazánkat, mert nem a haza tagadott meg bennünket, hanem csupán gonosz emberek". Pár héttel korábban, 1944 áprilisában dr. Hevesi Ferenc neológ főrabbi arra biztatta a zsidóságot, hogy „imádkozzanak Istenhez önmagukért, családjukért, gyermekeikért, de mindenekelőtt és mindenekfölött magyar szülőhazájukért. Legyen a honszeretet, a kötelességteljesítés és az ima a vezérlőcsillagunk. " 59
És nem szűntek meg az okoskodások még akkor sem, amikor
már gettóba, gyűjtőtáborba zárták, és deportálták őket. 1944. április közepe
táján gyűjtötték gettókba az ország északkeleti részének zsidóságát. Az alföldi
és dunántúli zsidóság ezt az intézkedést is „megértőleg" vette tudomásul,
mondván, hogy a gyorsan közelgő szovjet frontra való tekintettel biztonsági
intézkedésekre van szükség. Elfogadták azt az okoskodást, hogy a kárpátaljai
zsidóságot, ezt a be nem olvadt, ortodox hitű és „idegen" elemet a
szabotázs kísértésétől távol tartani csak úgy lehet, ha összezárják és
elkülönítik őket, és végszükség esetén, a háború idejére áttelepítik valahová,
Magyarország valamelyik más részére. Nemcsak a magyarországi zsidóság hiszékeny
vezetői keltették ezt a tévhitet, de azok is, akik a zsidótlanítási programot a
legfelső szinten vezényelték. Közéjük tartozott Endre László, egyike a
legszélsőségesebb zsidótlanítóknak, akit elsőrendű felelősség terhel a
magyarországi zsidóság megsemmisítéséért. Nála feltétlen helyeslésre talált az
a vonal, amelyet a zsidó vezetéssel való kapcsolattartásban Eichmann javasolt.
Május 26-án a budapesti Zsidó Tanács beadvánnyal fordult Jaross Andor
belügyminiszterhez, kérve a deportálások leállítását. Endre az irat hátoldalán
á következő megjegyzést tette: :
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham96.pdf
Az egész kötetet lásd: