958 A SZÁLASI-ÉRA
nyilas vezetővel „közös érdekű kérdésekről", s erről a tárgyalási fordulóról sose tért vissza.
Ugyanezen a napon egy másik nyilas banda betört a Ritz Szállodába, és ott találta Komoly Ottót, az ismert cionista vezetőt, a Zsidó Tanács tagját, aki nem sokkal korábban biztonsági okokból költözött oda otthonából. A Városház utca 14. sz. alatti Nyilas Házba vitték, ahol a hírhedten vad nyilas vezetők, Rettmann Kurt, Balog Mihály és Nidossy Imre vezetése alatt álló csoport meggyilkolta. Január 5-én a Zsidó Tanács másik tagját, Szegő Miklóst, a székesfehérvári hitközség korábbi vezetőjét fogták el a nyilasok a Pannónia utca közelében, őt is megölték. így ő lett a Tanács harmadik tagja (Gábor János volt az első), aki erőszakos halállal halt meg a nyilasok kezei között. A Tanács elnöke, Stöckler Lajos szerencsésebb volt. Január 8-án őt és családtagjait 154 más zsidóval együtt a nyilasok elhurcolták az Üllői út 4.-ben lévő óvóhelyükről. Először a Mária Terézia laktanyába vitték őket, majd röviddel később a Ferenc körút 41. sz. alatti Nyilas Házba. Szalai és Gyulai réndőr százados mentette meg őket Lőcsey parancsára, akinek figyelmét dr. Nagy József tanácstag hívta fel letartóztatásukra.
A pesti oldalon elkövetett atrocitásokhoz hasonlókra került sor Budán is. Itt is sok volt az egyéni akció.132 Am messze a legmegdöbbentőbb bűnöket a Maros és a Városmajor utcai zsidó kórházak ápoltjai és személyzete ellen követték el.
A Maros utcai kórházat a Budai Szent Egylet alapította. A német megszállás alatt a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete és védelme alatt működött. A kórházat 1945. január 11-én egy csapat nyüas vette körül, akik a főváros XII. és XIH. kerületének pártszervezeteihez tartoztak. Lezárták a kórházhoz vezető utcákat, majd behatoltak az épületbe, és megkezdték a beren<jlezés értelmetlen pusztítását és az ott tartózkodó 92 páciens, orvos és ápolónő kínzását és legyilkolását. Kirángatták a betegeket az ágyaikból, a földön taposták őket, és agyonlőtték azokat, akik nem tudtak járni. A járóképeseknek megparancsolták, hogy vigyék ki a holttesteket, és temessek el egy nagy gödörben, melyet előbb megásattak velük. Amikor ezt a feladatot végrehajtották, őket is belelőtték a tömegsírba. Egyetlen ápolónőnek, Jolinak sikerült megmenekülnie; ő túlélte a kivégzést, és az éjszaka leple alatt kimászott a tömegsírból.133
Január 14-én a Városmajor utcai Ortodox Kórházat támadták
meg. A támadás idején csaknem 150 ápolt, orvos és ápolónő tartózkodott itt,
köztük sok olyan zsidó beteg, akiket hat nappal korábban a János Szanatóriumból
hoztak át ide a szanatórium gondnoka, Rady Dénes ákal készített névsor alapján.
Január 19-én egy másik nyilas csoport megtámadta
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham958.pdf
Az egész kötetet lásd: