A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 95
mányzati tényezőinek a nácik gyalázatosságait, amelyeket Európa-szerte a zsidók ellen elkövettek, noha ezekkel a tényezőkkel jó kapcsolataik voltak. Továbbra is megülték a zsidó és a nemzeti ünnepeket, „szabadegyetemi" előadásokat rendeztek, drámákat és operákat vittek színre, kiállításokat, hangversenyéket, szavalóesteket szerveztek, tekintet nélkül a mind félelmetesebben tornyosuló viharfellegekre.51
1942 elején, amikor a nácik végképp elhatározták, hogy megvalósítják a végleges megoldás programját, és az első szállítmányok már elindultak Auschwitzba, az Országos Rabbiképző Intézet ismét megerősítette, hogy 1919-ben lerögzített álláspontján nem változtat, vagyis a továbbiakban is a magyar hazaszeretet és zsidó lojalitás szellemében kíván működni. A Pesti Izraelita Hitközség szabadegyetemén a fővárosi zsidóság egyik tekintélyes egyénisége, Boda Ernő előadás-sorozatot tartott, amelynek vezérlő gondolata az volt, hogy „a magyarországi zsidóságot semmilyen elmélet és semmilyen intézkedés a szülőföld, a haza és az ősök iránti hűségtől el nem tántoríthatja"52. Más kiválóságok, úgymint Csergő Hugó, Munkácsi Ernő, Polgár György, Bródy Ernő, Kahan Niszon, Eppler Sándor, Sós Endre, Hevesi Ferenc, Zsoldos Jenő, szintén tartottak előadásokat, de közülük senki nem beszélt arról, hogy mit csinálnak a nácik az ország határain kívül, noha tudták, hogy mi történik külföldön.53 A Pesti Izraelita Hitközség rendes és rendkívüli üléseire szintén a hallgatás összeesküvésének fátyla borult.54
A magyarországi zsidó vezetés nyilvános álláspontjáról tudósított lapjuk vezércikke 1942 áprilisában:
A magyarországi zsidók életének méltó és felelős képviselői mindig is azt hirdették... hogy a magyarországi zsidók-magyarok. Ebben a tekintetben soha a legcsekélyebb kételyt sem hagyták. Amikor a zsidők összegyűltek vallási életükszíve körül, mindig ünnepélyesen kinyilvánították törhetetlen hűségüket, még az olyan esetekben is, amikor bánatuknak adtak hangot a reájuk szakadt nehézségek miatt. Nyomatékkal hangsúlyozták a magyarok és a magyarországi zsidóság sorsközösségét, vagyis azt, hogy a zsidóság nyelvileg, szellemiségében, kultúrájában és érzelmileg egybeötvöződött a magyar nemzettel.55
Nem változott meg a zsidó vezetés álláspontja még 1943 szeptemberében sem, pedig addigra az európai zsidó közösségek tekintélyes hányadát már felszámolták. A zsidó lap egy másik vezércikkében, az 1941. évi népszámlálási adatok kapcsán, amelyekből kitűnt, hogy 725 000 zsidóból 585 000 vallotta magát magyarnak, olvassuk: „A magyarországi zsidók magyarok, azok szívvel-lélekkel, és integráns részét képezik a magyar nemzetnek."56
A zsidóság bevett vezetőinek helyzete ellen heves kihívást
intézett a Zsidó Munkaközösség. Ezt a cionista csoportot Kálmán Imre, leánya és
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham95.pdf
Az egész kötetet lásd: