A SZÁLASI-ÉRA 949

legnagyobb. Máskor a zsidók többsége háza óvóhelyein tartotta meg közös imáját. ,

A különböző felekezetekhez tartozó kitért zsidóknak különleges szertartásokat és segélyprogramokat szerveztek. E téren különösen aktív volt Raile Jakab a katolikus egyháztól, Nagy Gyula¹¹⁶ és Borsos Sándor a református egyháztól, valamint Sréter Ferenc a lutheránus egyháztól. Sok misszionárius és pap üdvözülést kínált azoknak, akik áttérnek. Sokan mások, köztük Raile atya, részt vettek a mentési és segélyezési munkában is.¹¹⁷

A gettólakók lelki szükségleteivel való törődés mellett sok rabbi vigasztalta a betegeket és a nyomorékokat.

A gyerekek vallásos nevelése azoknak a tanítóknak és rabbiknak a feladata volt, akik hallgattak a Zsidó Tanács felhívására. A foglalkozásokat általában légópincék közelében, kiürített kereskedelmi létesítményekben tartották, a gyerekek ott is étkeztek. Akárcsak a csillagos épületekben korábban az év folyamán, a hangsúly a gyerekek Bar Micvóra való felkészítésére helyeződött.¹¹⁸ A hitközség vezetői különösen igyekeztek megünnepelni Hanuka ünnepét. A templom i. e. 165-ben történt újrafelszente-lése emlékére történt gyertyagyújtás üdvös, bár múlékony fölemelő hatást gyakorolt a gettó csüggedt lakosságára.

A kormány vagdalkozása és a féktelen terror

A Vörös Hadsereg 1944. december 9-én, miután áttörte a „Friesner-vonalat", erőteljes offenzívába lendült, mely Vácnál, Budapesttől északra elérte a Dunát. December 22-én a Fjodor I. Tolbuhin marsall vezette erők nagy támadást indítottak a Balaton és a Duna között; két nappal később elérték Budát. A Budáról kivezető két utolsó utat - Esztergom, illetve Szentendre felé - december 26-án elvágták.¹¹⁹ December 27-én a szovjetek bekerítették Budapestet.¹²⁰ A Szálasi-rezsim összeomlása és az ország náci iga alóli, rég várt felszabadulása immár elkerülhetetlenné vált. A nyilas kormány, a nyilas parlamenti képviselők és pártvezetők azonban, akik már korábban a nyugat-magyarországi Sopronba (és részben Kőszegre) menekültek, továbbra is úgy tevékenykedtek, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Fittyet hányva a szovjet ostrom realitásainak, a kormány tovább ontotta a rendeleteket és tartotta az értelmetlen parlamenti üléseket; ez így ment egészen az ország 1945. április 4-én bekövetkezettfelszabadulásáig. ¹²¹ A szemfényvesztés részeként Szálasi, Kemény és Beregfy december 4-én látogatást tett Hidernél. Magyar kérésre Budapest lehetséges feladásáról tárgyaltak. A németek sziklaszilárdan ragaszkodtak döntésükhöz, hogy mindenáron védik a magyar fővárost.¹²²

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham949.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/