948 A SZÁLASI-ÉRA
Kerepesi úti régi temetőben gyűjtötték, ezeket ott is temették el végül a felszabadulás után. 1945. január 3. után a holttesteket már nem lehetett kivinni a gettóból. Néhányat a Klauzál téren és a gettó más részein temettek el, de a holttestek többségét a hitközség a Kazinczy utca 40. sz. alatti rituális fürdőépületébe gyűjtötték. Miután a kádak és a csarnokok megteltek, a holttesteket az épületek udvarain tárolták, továbbá a kórházak és a Zsidó Tanács székházának udvarain. A holttesteket fahasábokhoz hasonló rakásba halmozták több kiürített üzlethelyiségben, a Klauzál téren és a Dohány utcai zsinagóga udvarán.
Mikor a gettó január 18-án felszabadult, kb. 3000 temetetlen holttest volt az elkülönített területen. Mivel nem voltak szállítóeszközök, amelyekkel a holttesteket a zsidó temetőkbe lehetett volna vinni rituális temetésre, 2218 holttest több tömegsírba került a Dohány utcai nagy zsinagógával szomszédos Hősök Temploma körüli kertben. A Budapesten 1944-ben és 1945-ben a nyilasok túlkapásai következtében meghalt zsidók száma elérte a 17 000-et.115
Oktatás és vallási élet
Ezekben a sötét napokban a vallás némi vigaszt nyújtott az üldözött budapesti zsidóknak. A vallási élet viszonylag normális maradt a fővárosban 1944 júniusáig, amikor a zsidókat a csillagos házakba parancsolták. Később a vallási szertartásokat a szomszédos zsinagógákban és a csillagos házak óvóhelyein rendezték meg. A nem hívők is részt vettek a szertartásokon, hogy minél népesebb legyen a gyülekezet. Önkéntes rabbik és tanítók vallásoktatásban részesítették a gyerekeket, különösen a Bar Micvó-korúakat. Azonkívül előadásokat tartottak a Bibliából vagy a zsidó történelemből merített különféle témákról.
A gettó létrehozása nyomán a vallásos élet még
intenzívebbé vált, részben a zsidók nagyobb lelki szükségletei, részben
összezártságuk miatt. December 4-én a Zsidó Tanács néhány vezetője és néhány
érdeklődő rabbi és tanár, köztük Kálmán Ödön rabbi, tanácskozást tartott,
amelynek eredményeképpen rendszeressé tették a vallásos szertartásokat és oktatást.
A gettóban lévő három zsinagóga közül az egyiket - a Kazinczy utcai ortodox
zsinagógát - a németek bezárták. A másik kettőt - a Dohány utcai nagy
zsinagógát és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát - a nyilasok letartóztatott
zsidók internáló táboraként használták. Ezeket fokozatosan kitakarították, és
megnyitották az istentiszteletek számára, melyeket azokra az órákra tűztek ki,
amikor a zsidók elhagyhatták otthonaikat. A részvétel természetesen péntek
estéken és szombat reggelenként volt a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham948.pdf
Az egész kötetet lásd: