A SZÁLASI-ÉRA 947
tatásuk számos önfeláldozó orvos és asszisztens szakavatott közreműködésével és felügyelete mellett.113
A közösség számára komoly egészségügyi problémát jelentett, hogy nemigen tudtak mit kezdeni az egyre több halottal. A Zsidó Tanács feladata volt a gettóban elpusztult és a gettón kívül megölt zsidók eltemettetése. Eredetileg a Zsidó Tanács megegyezett a Budapesti Temetkezési Vállalattal, hogy a zsidó halottakat továbbra is a közösség nagy temetőiben temetik el. Am bonyodalmak támadtak, mikor mindkét nagy temető zsidó alkalmazottait hirtelen letartóztatták, és még a nyilaspuccs előtt deportálták Auschwitzba. A puccs után a pesti hitközség Chevra Kadisha (Szent Egylet) vezetőit és legtöbb alkalmazottját szintén letartóztatták, ami nehezítette a problémát. A válságot figyelemre méltó hatékonysággal oldották meg, hála Trebitsch Márkus, a Chevra főtitkára odaadó fáradozásainak. 114 Solymossy és az illetékes városi hatóságok segítsége révén a Chevra engedélyt kapott, hogy a Községi Temetkezési Egylet létesítményeinek igénybevételével folytathassa működését. Trebitsch erőfeszítései eredményeképpen mindkét gettóban nyilvántartó iroda létesült, bár munkájukat gyakran lehetetienné tette, hogy a nyilasok az áldozatok személyi papírjait is megsemmisítették.
Mielőtt a szovjet csapatok december 27-én bekerítették Budapestet, a temetkezés viszonylag rendezetten folyt. A rituális szertartásokat a gettóban tartották meg a Kazinczy utca 44. sz. alatti szükségravatalozóban. A koporsókat a gettó kapujáig kísérték, ott átadták a keresztény sofőröknek, akik elszállították azokat a nagy Rákoskeresztúri temetőbe. A szertartásokat rendszerint dr. Berend Béla, a gettó rabbija, a Tanács tagja vezette. A nemzetközi gettóban elhunytak számára a szertartásokat rendszerint a Pozsonyi út 32.-ben tartották.
A gettókon kívül meghalt zsidók tetemeit a Bonctani Intézet épületében gyűjtötték össze. Dr. Juhász József rendőrtanácsos együttműködésének köszönhetően a holttesteken nem végeztek boncolást, mivel ezt a zsidó törvények tiltják.
A temetőbe szállított összes holttestet nem letetett rögtön eltemetni az állandó munkaerőhiány miatt. A zsidó sírásók elhurcolása után csak 10-12 keresztény sírásó maradt a napi 80-120 holttest eltemetéséhez. A temetést Nyiri János, a temető keresztény főkertésze irányította, aki nemcsak továbbra is ellátta hagyományos feladatkörét, de átvette a hagyományos Chevra Kadisha-képviselő legtöbb kötelességét is. Pontos nyilvántartást vezetett a sírokról, feltüntetve a mintegy 100 kettős sír esetében az alulra, illetve fölülre eltemetettek neveit.
December 24-e után a heves harcok miatt a holttesteket már
nem lehetett kiszállítani a Rákoskeresztúri temetőbe. Egy ideig a holttesteket
a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham947.pdf
Az egész kötetet lásd: