A SZÁLASI-ÉRA 945
gyermek és kb. ugyanannyi beteg zsidó volt ideiglenes szeretetotthonokban vagy kórházakban, akik szintén különleges figyelmet és sokszor különleges étrendet igényeltek.111 Az ételt rendszerint a házakban osztották szét nagy kondérokból, melyekben elvileg mindig annyi adag volt, ahány zsidó lakott a megfelelő házban.112 Az elosztás azonban nem volt mindig igazságos, mert a konyhai alkalmazottakat néha megtámadták más éhes gettólakók, akik szerettek volna többet kapni, mint ami nekik jogosan kijárt. A közkonyháknak persze nem voltak erőforrásaik a veszteségek pótlására, következésképp sok zsidó néha hosszabb időszakokra ennivaló nélkül maradt.
A felszabadulás előtti néhány héten a gettón belül egyre kritikusabbá vált a helyzet. Az éhen halt zsidók száma napról napra nőtt.
Egészségügyi problémák
Az éhség csak egyike volt a gettó lakosságára nehezedő számos súlyos problémának. A túlzsúfoltság a rossz higiéniás feltételekkel együtt komoly egészségügyi gondokhoz vezetett, melyekkel a zsidó vezetők nemigen tudtak megbirkózni. Mindezt súlyosbították a nyilasok atrocitásai, akik egyre jobban nekivadultak, ahogy a város körül szorosabbá vált a szovjet gyíyrű és egyre hevesebbé váltak a gettót sem kímélő rakéta- és aknavetőtámadások.
A gettó számos egészségügyi gonddal küszködött, melyek közül a legfontosabbak a szappan és a fertőtlenítőszerek hiánya, a nem megfelelő kórházi ellátás volt, és az, hogy nem tudták hol eltemetni a halottakat.
Fürödni gyakorlatilag nem lehetett. A fürdőszobás lakással rendelkező szerencsések nem álltak jobban, mint a fürdőszobával nem rendelkezők: nem volt elég víz és tüzelő. Amellett a fürdőkádakat rendszerint víztárolásra használták. Solymossy közbenjárására a Zsidó Tanács megszerzett egy nagy mosodát a Kazinczy utca 9.-ben és a Hungária tisztasági fürdő használatát heti két napra. Mire azonban ezeket a létesítményeket működtetni kezdték, a gettó felszabadítása küszöbön állt.
Hatalmas szeméthegyek halmozódtak fel a gettó
fennállásának egész ideje alatt; a Tanács gyakran megismételt felhívásai
ellenére a köztisztasági hivatal nem szállította el a hulladékot. (Az
igazsághoz tartozik: az ostrom alatt a hivatalnál ahhoz sem volt felszerelés és
munkaerő, hogy elszállítsa a szemetet magából a városból, nemhogy a gettóból.)
A felszabadulás idejére a gettó életének hét hete alatt összegyűlt szemét
hegyekben éktelenkedett tereken, utcasarkokon és a gettó házainak kapui és
kerítései mögött. A szemét felhalmozódása csak a kemény tél miatt nem vezetett
járványveszélyhez.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham945.pdf
Az egész kötetet lásd: