944 A SZÁLASI-ÉRA
beszerzését a városi tanács és a Nemzetközi Vöröskereszt fedezte, valamint a közösség a maga belső erőforrásaiból.
December 2-án Rosta tájékoztatta a zsidó vezetőket, hogy a zsidók számára előírt napi fejadag 150 g kenyér, 40 g liszt, 10 g olaj és 30 g zöldségféle. A zsidóknak havonta 600 g sót is kellett kapniuk, továbbá hetenként 100 g húst, „amennyiben beszerezhető" volt. A zsidóknak juttatott ennivaló 690-790 kalóriát tartalmazott - a börtönök foglyai 1500 kalóriát kaptak. (Ezt a kalóriaszintet állítólag Vajna szabta meg.) Ám még ez a korlátozott mennyiségű élelem sem állt mindig a gettólakók rendelkezésére, akik éhen haltak volna a semleges országok képviselői által megszervezett élelmiszer-adományok nélkül.110 A Nemzetközi Vöröskeresztet különösen azoknak a gyermekeknek az élelmezése foglalkoztatta, akiket a védett gyermekotthonokból költöztettek át a gettóba. A Vöröskereszt legfontosabb raktárai is gyakran nyilas támadások célpontjaivá váltak.
A készletek egy részét mentesített zsidók vagy olyan zsidók szerezték be, akiknek különleges engedélyük volt a gettó területének elhagyására. A Vöröskereszt együttműködésével december 8-án különleges bizottság alakult, hogy felügyelje a beszerzéseket és a Vöröskereszt raktárából való elosztást. Tagjai közé tartozott Komoly Ottó (aki ekkor a Vöröskereszt vezető tisztségviselőjeként tevékenykedett), Joel Brand felesége, Hansi, Wilhelm, továbbá Bauer, Vas, Stöckler és Faragó. Aktív szerepet játszott ezeknek a feladatoknak az ellátásában Graber Pál, Kurzweil István, Pásztor József, Váradi Jenő és Vida Miklós. December 18-án a Vöröskereszt úgy döntött, hogy irodát nyit a gettóban (a Wesselényi utca 17. sz. alatt) vagy 50 alkalmazottal.
Az élelmiszer-szállításokat gyakran megakadályozták a gettó főkapuinál szolgálatot teljesítő nyilasok. Amikor Lőcsey felszólította őket, hogy hagyjanak fel ezzel a beavatkozással, Bata János, a helyi nyilas vezető felháborodottan ostorozta a zsidók „lázító" magatartását. Batát különösen bosszantotta, hogy a Vöröskereszt sajtot és tojást szállított a gettóbeli gyermekeknek, pedig ezeket a cikkeket már egész Budapesten nem lehetett kapni. Olykor az élelmiszer egy része eljutott a feketepiacra, mind a gettón belül, mind azon kívül, de az ár a zsidók túlnyomó többsége számára megfizethetetlen volt. A kenyér hivatalos ára például kilónként 1,5 pengő volt. A feketepiacon a gettón kívül 10-12 pengő, míg a gettóban 500.
Miután a szovjetek december 27-én bekerítették Budapestet,
a gettó ellátása, akárcsak az egész fővárosé, lehetetíenné vált. A helyi
tartalékok csökkentek, az étkezések száma ritkult, az adagok kisebbek, a
levesek hígabbak lettek. A táplálkozási problémákat súlyosbította a tény, hogy
sok gettólakó diétát igénylő, idősebb ember volt. Ráadásul csaknem 6000
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham944.pdf
Az egész kötetet lásd: