A SZÁLASI-ÉRA 943
vésbé biztosították, gondokat is okoztak, mert a zsidó közösségnek kellett élelmeznie őket. Nagy kenyér- és húsadagokat kaptak, így kevesebb élelem maradt a zsidóknak.
Élelmezés és ellátás
A gettó lakosságának élelmezése különösen nehéz problémát jelentett a zsidó vezetők számára. November vége felé hozta létre a Zsidó Tanács a népélelmezési osztályt Stöckler Lajos vezetése alatt. A közveden irányítás Feldman Szidóniára és helyettesére, Halpern Józsefre hárult. Feladataik közé tartozott a nyilvános konyhák létrehozása, a tüzelő és élelem beszerzése, a vízellátás biztosítása. A gettó lakosságának bővülésével a problémák természetesen növekedtek.
A legnagyobb közkonyhát eredetileg az Ortodox Zsidó Hitközség létesítette, hogy segítse a főváros szegényeinek élelmezését. A második világháború első szakaszában az ún. Ortodox Népasztal kiterjesztette szolgáltatásait sok osztrák, lengyel, szlovák menekültre, valamint a Kistar-csán, Garanyban és Csepelen internált zsidókra. A gettó létrehozása után a népkonyha berendezését tovább bővítették öt darab 700 literes üsttel.108
Kapacitását tekintve a második az ún. Stern-konyha volt, amely a korábbi Stern-étterem berendezéseit használta a Rumbach Sebestyén utca 10.-ben. Ezután a Skreck-konyha következett és több kisebb szegénykonyha a Síp utca 5., 12. és 22. sz. alatt. Elméletileg a gettó lakosainak fejenként napi 100-150 g kenyeret kellett kapniuk. A kenyeret először a Községi Élelmiszerüzem szállította; később kisebb pékségekben sütötték a gettón belül (Holló utca 1., Síp utca 9., Nagydiófa u. 25.), már amikor a Nemzetközi Vöröskereszt a szükséges lisztet biztosítani tudta.
Mivel kokszhoz és szénhez szinte leheteden volt hozzájutni, a tüzelőproblémát jórészt a szovjet bombázások „oldották meg"109: a támadások során elpusztult épületek faanyagát elhordták. A konyhai alkalmazottaknak természetesen versenyezniük kellett a gettó más lakosaival, akik ugyanolyan buzgón keresték a tűzifát.
Az ostrom alatt a közművek jó része megsérült vagy teljesen elpusztult. A főzéshez és a mosogatáshoz a vizet abból a viszonylag kevés házból hordták, ahol még működött a vízvezeték, vagy a gettóban lévő, rituális fürdőket tápláló természetes kutakból (Kazinczy utca 16.). Ismét üzembe helyeztek több artézi kutat, melyet a budapesti vízvezetékrendszer kiépítése után lezártak. Ezek sok házat láttak el, így azokat is, ahol közkonyhák működtek.
Messze a legnagyobb problémát az élelmiszerhiány okozta.
Az élelem
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham943.pdf
Az egész kötetet lásd: