A SZÁLASI-ÉRA 941
4. Az utcán csoportosulni szigorúan tilos. Feltétlenül kerüljük a hatósági beavatkozást. A rendészeti közegek utasításait vita nélkül tartsuk be.
5. Az elsötétítési rendelkezéseket pontosan kövessük a ház légoltalmi parancsnokának utasítása szerint, a lakás parancsnokának ellenőrzése mellett.
6. Tűzre, vízvezetékre, gázra stb. fokozottan ügyeljünk, mert a túlsűrítettség folytán ezek tömegbaleseteket idézhetnek elő.
7. A legnagyobb megértéssel viseltessünk lakótársaink iránt, kerüljünk minden civakodást, mert abból mindannyiunkra nézve hátrány származik.
8. Az élelmezés egyik legnagyobb problémánk. Segítsük fegyelmezett viselkedésünkkel, igényeink leszállításával a közösséget.
9. Ügyes-bajos dolgainkkal a körzeti megbízottnál jelentkezzünk, ahol ügyünket a lehetőség korlátai között orvosolják és elintézik.
10. Segítsük és támogassuk az öregeket, betegeket és gyermekeket, valamint a terhes anyákat. Segítsünk mindenkin, aki rászorul, ez emberi kötelességünk.103
A közbiztonsági rendszer
A lakásparancsnokok, házparancsnokok és körzeti elöljárók szorosan együttműködtek a zsidó „gettórendészettel". Ez a rendfenntartó szervezet - melynek persze semmi köze sem volt a budapesti rendőrséghez -Domonkos Miksa általános parancsnoksága alatt állt. A rendőrök (átlagéletkoruk 60 év volt) közveden irányítását kezdetben Szirt Miklós, később Szalkay Ernő gyakorolta. Minden gettókörzetnek saját rendőrőrse volt.104
A rendőrök saját polgári ruhájukat viselték a sárga csillaggal. Egyenruhájuk a Tanács által kiadott fekete sapka volt, és valamennyien gumibottal jártak. A gumibotokat azonban sokszor elkobozták a nyilasok vagy az SS emberei, akik gyakran „látogatták" a gettót.
A gettónak majdnem minden utcasarkán egy-egy zsidó rendőr
teljesített szolgálatot. Tömeges lázadások vagy zavargások a gettó
fennállásának ideje alatt nem törtek ki - ami ékesen bizonyítja a zsidók
fegyelmezettségét történelmük talán legmostohább időszakában sor került azonban
szórványos fosztogatásokra, különösen a Vörös Hadsereg tüzérségi támadásai
után, melyek decemberben egyre gyakoribbak lettek. Akárcsak a náci
koncentrációs táborokban, a zsidók által zsidók ellen elkövetett bűnök többsége
élelmiszerlopás volt; a gettóban töltött kemény téli hetekben a csonttá-bőrré
fogyott és fagyoskodó zsidók ezenkívül igyekeztek megszerezni bármit, amit fel
lehetett használni fűtésre (szenet, fát, épületfát, bútorokat) . Külön
problémát jelentettek a budapesti börtönök zsidó foglyai, akiket behoztak a
gettóba, ahol nem volt külön létesítmény a fogva tartásukra.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham941.pdf
Az egész kötetet lásd: