A SZÁLASI-ÉRA 933
mozgatható holmijukat magukkal vigyék, a bútorokon kívül. A Klauzál téren kellett gyülekezniük, a tervezett gettó közepén. Onnan csak annyi holmit vihettek magukkal kijelölt gettóbeli lakásaikba, amennyit maguk elbírtak. (Lásd a 26.3. képet.)
A gettó létrehozása előtti néhány napon a zsidó vezetők igyekeztek megoldást találni a gettó lakosságának táplálásával és elhelyezésével összefüggő számos! problémára, valamint a megfelelő higiéniai feltételek és az egészségügyi ellátás biztosítására. Legfontosabb tárgyalópartnerük természetesen Solymossy volt, akihez gyakran intéztek különféle petíciókat. Solymossy távollétében gyakran tárgyaltak helyettesével, Szinyei-Mersével. Rutinszerűen tárgyaltak továbbá Rosta Jánossal, Kállai Alberttel és Hegedűssel, a]Z élelmiszer-ellátásért, a tüzelőanyag-ellátásért, illetve a közegészségügyéig felelős városi tisztségviselőkkel. A külföldi képviselők, akiket ilyen ügyekben a leggyakrabban megkerestek, a semleges államok és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői voltak.89 A Tanács mozgósította a zsidó orvosokat az egészségügyi problémák megoldására, egyebek között tábori kórházakat állítottak fel. A legaktívabban az alábbi orvosok tevékenykedtek: dr. Acél Dezső, dr. Benedek László, dr. Grosz-mann Ferenc és dr. Tauber László. November 27-én a Tanács hivatalosan felkérte Solymossyt, hogy biztosítsa a megfelelő villany-, gáz- és vízellátást, valamint szállítóeszközöket, fürdőket, fertőtlenítőberendezéseket és gyógyszerekejt.
A gettó létrehozásáról szóló rendeletet (8935/1944. BM) Vajna aláírásával november 29-én tették közzé. A gettó térképét (26.1. térkép) is tartalmazó rendeleti legfontosabb szakaszai a következők voltak:
A m. kír. kormány a Budapesten élő, sárga csillag viselésére kötelezett zsidóknak a VII., Dohány, Nagyatádi Szabó István, Király, Csányi (3-6. sz.) és Rumbach Sebestyén (17-19. sz.) utcák, a Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út által határolt területre való összeköltöztetését és a zsidók részére kijelölt területnek (gettónak) a nem zsidók által lakott területtől való elkülönítését elrendeli. A határként felsorolt utakra és utcákra néző házak nem tartoznak a zsidók részére kijelölt területhez.
A zsidók részére kijelölt területen nem zsidók nem lakhatnak. Foglalkozásukat ott nem gyakorolhatják, hatóságok és közintézmények e területen nem székelhetnek.
A magyarság sorsát évszázadokra eldöntő élethalálharcban mindannyiunknak áldozatot kell hozni. A kormány tudatában van azoknak a rendkívüli nehézségeknek, amelyek a kérdés megoldásával kapcsolatban a kitelepítendő nem zsidó lakosságra hárulnak, de a jobb jövőbe vetett szilárd hittel a győzelem zálogaként vállalniuk kell ezt az áldozatot is.
Gondoskodom arról, hogy a kitelepített nem zsidó
lakáshasználók (tulajdonos, haszonélvező, pérlő, keresztény házfelügyelő stb.),
a székesfőváros pes-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham933.pdf
Az egész kötetet lásd: