930 A SZÁLASI-ÉRA
„kilakoltatott" és a „védett" zsidók ellentétes irányú tömeges mozgása -mindnyájan cipelték még megmaradt kevés holmijukat - a júniusi jeleneteket idézte fel, amikor a budapesti zsidók tízezrei költöztek a csillagos házakba. Sőt ha lehet, a körülmények most még rosszabbak voltak, tekintettel a nyilasok garázdálkodására, fosztogatására, a tehetetlen zsidók öldöklésére. A „védett" zsidókat sok esetben inkább bántalmazták, mint a „védteleneket", mert a nyilas bandák gazdagabbnak tartották őket. Sok védett zsidót letartóztattak és az Andrássy út 41. vagy a Szent István körút 2. sz. alatti nyilas pártházba vittek, ahol a nyilas vallatok kirabolták őket, és gyakran menlevelüket is összetépték, amikor „védett" státusukra hivatkoztak.78
A Zsidó Tanács képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. November 31 -én táviratozott Szálasinak és összes miniszterének, alkalmat kérve tőlük a zsidó közösség szomorú helyzetének megtárgyalására. Azok a miniszterek, akik egyáltalán válaszra méltatták a Tanácsot, cinikusan és elítélően nyilatkoztak. Például Budinszky László igazságügy-miniszter azt állította, hogy a zsidók tervezett eltávolítása Budapestről maguknak a zsidóknak az érdekeit szolgálja, megkíméli őket a főváros csatatérré alakulásával járó esedeges veszélyektől. Figyelmeztette őket, hogy a velük való bánásmód magatartásuktól függ, mert a magyar nemzet érdekeit feltédenül meg kell védeni a zsidók áruló tevékenységétől. Követelte, hogy a zsidók használják fel befolyásukat barátaiknál - a semleges és ellenséges államoknál -annak érdekében, hogy szűnjenek meg a magyar nemzet elleni támadások. Kemény Gábor báró elítélte a zsidó vezetőket, amiért állítólag nem készítették el a megmaradt budapesti zsidók névsorát „a belügyminiszter kérése szerint" — a belügyminiszter ezt sose kérte de megígérte, hogy kivizsgálja a táviratban fölvetett kérdéseket. A zsidók helyzete azonban egyre romlott.79
Habár a „védett" zsidók talán személyesen nagyobb
fizikai biztonságban érezték magukat, mint a „nem védettek", a két csoport
helyzete alapjában véve azonos volt. Ez visszatükröződött a „nemzetközi
gettó" életkörülményeiben, ahol valódi menlevelekkel rendelkező, csaknem
15 600 zsidót irányítottak annyi lakásba, ahányban azelőtt csak 3969 személy
lakott. Még ezeket a lakásokat sem lehetett mind igénybe venni, mert sokukban
hamisított menlevelekkel rendelkező zsidók laktak. A svájci menlevéllel
rendelkező 7800 zsidót például először mindössze 60 épületbe irányították. A
svájci követség közbelépésére még 12 épületet kaptak. Mivel jó néhány már
teljesen vagy részben foglalt volt, az újonnan jötteknek sok esetben a nekik
szánt lakások helyett más épületrészekben kellett szállást keresniük (padlá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham930.pdf
Az egész kötetet lásd: