A SZÁLASI-ÉRA 929
ről a döntésről. A magyar külügyminiszter felhasználta az alkalmat, hogy ismertesse kormányának és a német hatóságoknak az álláspontját azokkal a zsidókkal kapcsolatban, akiknek megengedték, hogy különböző idegen államok égisze alatt elhagyhassák az országot.
A „védett" zsidók áthelyezésére vonatkozó hivatalos utasításokat 1944. november 12-én adták ki Solymossy János rendőrfőparancsnokhelyettes aláírásával. A sárga csillagos házak felügyelőinek és légoltalmi felelőseinek szóltak:
A m. kir. kormány és a semleges államok követségei között létrej ött megállapodás értelmében mindazok a zsidó személyek, akik valamely semleges állam követségének védelme alatt állanak és ezt a követség körbélyegzőjével ellátott ideiglenes útlevéllel, oltalomlevéllel vagy védőútlevéllel igazolják, 1944. évi november hó 15-éig a részükre az V. kerület, Pozsonyi út és Szent István park környékén kijelölt sárga csillagos házakba költözhetnek be. Az egyes követségek védelme, illetőleg oltalma alatt álló zsidó személyek a részükre kijelölt új lakások felől közvetlenül a Zsidó Tanácsnál, VII., Síp utca 12. sz., telefon: 423-930, nyerhetnek tájékoztatást.
A m. kir. kormány rendelkezései alapján felhívom a házak légoltalmi parancsnokait és házfelügyelőit, hogy a különböző semleges államok ideiglenes útlevelével, oltalomlevelével vagy védőútlevelével rendelkező zsidó személyeket abból a célból, hogy a részükre kijelölt lakásukat elfoglalhassák, házaikból bocsássák kL Ezen zsidó személyek részére az átköltözködés idejére, 1944. november hó 13., 14. és 15-én a Főkapitány úr a főváros utcáin a mozgásszabadság-korlátozásokat visszavonta. Ezek a személyek tehát a fent említett napokon reggel 8 órától délután 4 óráig az utcán szabadon közlekedhetnek/6
Augusztus végén Ferenczy hasonló tervet dolgozott ki (lásd a 25. fejezetet), de azt a Lakatos-éra liberálisabb körülményei között a Zsidó Tanács vezetőinek, különösen Stöcklernek, sikerült meghiúsítaniuk. Ezek a vezetők a „kis zsidók" ügyét pártolták, akiknek ki kellett üríteniük a Szent István park környékén lévő épületeket a „kivételezett", védett zsidók javára. Ezúttal azonban nem volt más választás. A nem védett zsidókat egyszerűen kilakoltatták a védett házakká nyilvánított épületekből. A 16 és 60 év közötti férfiakat, valamint a 18 és 40 év közötti nőket az óbudai téglagyárba vitték, ahonnan legtöbbjüket rövidesen elhajtották Hegyeshalombaj a többieket más csillagos épületekbe költöztették át, túlnyomórészt abba a körzetbe^ ahol később a budapesti gettót alakították ki.
A magyar kormány, illetve a semleges államok követségei és a pápai nuncius közötti egyezmény alapján valamivel több mint 15 000 zsidónak engedélyezték hivatalosan az átköltözést a védett házakba. Ezek közül 7800 fő Svájc, 4500 Svédország, 2500 a Vatikán, 698 Portugália és 100 Spanyolország védelme alatt állt.77
Habár az átköltöztetés határidejét 48 órával
meghosszabbították, a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham929.pdf
Az egész kötetet lásd: