A SZÁLASI-ÉRA 927
A nemzetközi gettó
Az életben maradt zsidókkal szemben tanúsított barbár bánásmód nagyszámú, egyre élesebb hangú tiltakozó jegyzékre késztette a semleges országok és a Vatikán képviselőit. A Hegyeshalomban és az odáig vezető úton elkövetett atrocitások, melyekhez az az aggodalom társult, hogy a magyar kormány voltaképpen elszánta magát az összes megmaradt zsidó deportálására, arra ösztönözte ezeknek az országoknak a képviselőit, hogy erélyes közös tiltakozó jegyzéket adjanak át november 17-én. Ebben szemére vetették a kormánynak, hogy nem teljesítette a további deportálások elkerülésére vállalt kötelezettségeit, és értésére adták, hogy tisztában vannak a végleges megoldás programjának realitásaival. Felszólították a magyar kormányt, hogy vonja vissza ) a deportálásokra vonatkozó döntését.73
Válaszul a magyar keresztény egyházak hasonló, korábbi nyomására és kéréseire, november 17-én Szálasi egy új], „végleges tervet" bocsátott ki a magyarországi zsidókérdés megoldására. Röviddel később Kemény Gábor tájékoztatta a tervről az összes érdekélt felet, a németeket is beleértve. Szálasi Magyarország megmaradt zsidóit hat csoportra osztotta:
1. Külföldi menlevéllel rendelkező zsidók. jEzeket a zsidókat az ún. Palatínus-épületekbe kellett átköltöztetni a budapesti Szent István park környékén november 20-án délután 4 óráig. Reggelenként egy órára, 8 és 9 óra között kimehettek a házukból. Magyarországról való távozásuk attól függött, hogyan alakulnak a diplomáciai kapjcsolatok Magyarország és az érintett semleges államok között, és hogyan oldják meg a szállítási problémákat ezen országok és Németország között.
2. A német kormánynak kölcsönadandó zsidók. Ezeket a „kölcsönzsidó-kat" „a német kormány foglalkoztatja majd a közös háborús erőfeszítés előmozdítására". Külföldön kellett dolgozniuk a magyar nemzetért, a belügyminisztérium által kinevezendő magyar bizottság felügyelete alatt. A bizottságnak, melybe a Nemzetközi Vöröskereszt és az érdekelt külföldi követségek képviselőjének is részt kellett venfriie, feladatául szabták, hogy kísérje figyelemmel a Németországnak október 16-a után átadott összes zsidó sorsát. Úgy volt, hogy ezeknek a zsidóknak a sorsáról majd az összes többi európai zsidóéval együtt döntenek; addig a velük szemben alkalmazott bánásmód magatartásuktól függ.
3. A Magyarországról való távozásukra váró zsidók. Ezeket a zsidókat gettókban kellett elhelyezni. A következők tartoztak ide:
(a) németeknek kölcsönadott zsidók, akiknek indulását
elhalasztották;
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham927.pdf
Az egész kötetet lásd: