926 A SZÁLASI-ÉRA
elismerik kormányát, így november 2-án ismét beleegyezett a menlevelek tiszteletben tartásába és abba, hogy területen kívüli státust kapjanak azok az épületek, ahol a menlevelek birtokosai laknak. Ennek az egyezménynek eredményeként a katonai hatóságok visszahozták Budapestre a menlevéllel rendelkező mozgósított zsidókat, és egy külön „idegengyűjtő" századba helyezték őket, amely a Benczúr utcában állomásozott. Ez a század nemsokára több ezer „újoncot" számlált, és alegységekre kellett bontani. Azokban az egységekben, melyeket nem adtak át a németeknek, az embereknek tűrhető soruk volt, mert Stella Adorján írónak, a magas kitüntetésekkel rendelkező tartalékos tisztnek, aki összekötőként tevékenykedett a Zsidó Tanács és a katonai hatóságok között, sikerült szoros kooperatív kapcsolatokat kiépítenie Herbeck József ezredes, a honvédelmi minisztérium illetékese és a Zsidó Tanács akkori két vezető tagja, Földes és Stöckler között.68
Néhány munkaszolgálatos-század, különösen a védettek, kaptak némi segítséget Gobbi Ede századostól is, aki ekkor a Budapesten állomásozó összes munkaszolgálatos-század parancsnokaként tevékenykedett. Gobbi figyelmeztette például a semleges országok képviselőit a védett századokat fenyegető közvetlen veszélyre. A svédek által védett századok valamivel kedvezőbb helyzetben voltak, mint a többiek, Wallenberg nagyobb erőfeszítéseinek köszönhetően.
Sok munkaszolgálatost gyalogmenetben hajtottak a határ felé, többségüket azonban Budapesten, a Józsefvárosi pályaudvaron vagonírozták be, a vidéki deportálásokra emlékeztető körülmények között. A németeknek végül átadott zsidó munkaszolgálatosok létszámát 50 000főre becsülik.69 Sorsuk alig különbözött a leghírhedtebb koncentrációs táborokba zárt zsidókétól.70
A Vörös Hadsereg közeledtével a nyilasok és SS-beli szövetségeseik garázdálkodni kezdtek, és a munkaszolgálatosok százait gyilkolták meg hidegvérrel.71 Az életben maradtakat elhajtották a Harmadik Birodalom felé. Sokan közülük végül a mauthauseni és később a günskircheni táborban kötöttek ki.
A munkaszolgálatosok sorsában osztozott az a sok ezer
zsidó férfi és nő is, akiket erőltetett gyalogmenetben hajtottak el az óbudai
téglagyárból. Sokan elpusztultak a „Keleti fal" építése közben; sokukat
különféle koncentrációs táborokba szállították át 1945 tavaszán, mikor a
szovjet csapatok az osztrák határhoz közeledtek.72 A
szerencsésebbeket, főképp azokat, akik igazi vagy hamisított menlevéllel
rendelkeztek, visszavitték Budapestre, és az ún. nemzetközi gettóban helyezték
el.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham926.pdf
Az egész kötetet lásd: