920 A SZÁLASI-ÉRA
Párt zsidótlanító osztályának vezetője. A döntést Serényi utóda, Kele-csényi István közölte Rettmann Kurttal, Budapest és környéke zsidótlanító osztályának vezetőjével, a fővárosban folyó zsidóellenes kampányokban közvedenül részt vevő pártkülönítmény vezetőjével.56
A Hegyeshalomba - a „kölcsönadott" zsidók átadásának színhelyéül szolgáló határállomásra - való meneteltetések november 8-án kezdődtek (legalábbis hivatalosan; néhány túlbuzgó nyilas két nappal korábban kezdte a meneteltetést). Mindennap 2000 zsidót indítottak útnak. A Vörös Hadsereg Budapest felé történő előnyomulása után a zsidókat először sok szörnyűség és atrocitás közepette elvitték azokról a helyekről, ahol árkokat ástak, és különféle dunántúli tranzitközpontokba helyezték el őket: például Albertfalván, Budafokon és Pünkösdfürdőn. A zsidók többségét ezekből a központokból, valamint közvedenül Budapesttől is, először Óbudára vitték az újlaki téglagyárban létesített táborba, mely Szentandrássy András parancsnoksága alatt állt.
A zsidókat két-három napig tartották a téglagyárban, olyan körülmények között, melyek a vidéki deportálások tetőpontján uralkodó állapotokra emlékeztettek. Ezreket tartottak a téglaszárító színekben (melyeknek nincsenek falaik, csak tetejük), és így sokan kényszerültek arra, hogy esőben is az udvaron tartózkodjanak. Nem kaptak semmi ennivalót, és noha névlegesen a rendőrségre bízták a rend fenntartását, az igazi hatalmat gyakorló nyilasok gyakran elrabolták a zsidók értékeit, ruháit, takaróit és a náluk lévő mindennemű élelmiszert.57
A téglagyárban uralkodó szörnyű állapotok következtében sok zsidó megbetegedett. Vajmi kevés reményük volt arra, hogy megfelelő orvosi kezelést vagy gyógyszereket kapjanak. Miután a zsidó közösség erőforrásai majdnem teljesen kimerültek, csak a Nemzetközi Vöröskereszt tudott némi segítséget adni néhány keresztény orvos nagylelkű közreműködésével, akik önként felajánlották szolgálataikat. Ezek az orvosok, köztük Fe-renczy, Horváth Boldizsár és Verebély Tibor, naponta ellátogattak a téglagyári udvarokba, és ha lehetett, magukkal hozták az égetően szükséges gyógyszereket.
Az udvarokban érvényesülő szigorú őrizet ellenére több
száz zsidót sikerült kiszabadítani innen. Sokuk „törvényesen" menekült meg
a semleges államok közbenjárása révén: Raoul Wallenberg a svéd követség, Carl
Lutz pedig a svájci képviselet nevében látogatott a téglagyárakba, hogy kihozza
a gondjaikra bízottakat, és menleveleket osztogasson. Sok más zsidót vakmerő
mentőakciók keretében csempésztek ki a haluc ellenállás SS- vagy nyilas egyenruhába öltözött tagjai. Megint
másokat úgy mentettek meg, hogy keresztény igazolványokat adtak nekik, gyakran
rokonszenvező rendőrtisztek együttműködésével.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham920.pdf
Az egész kötetet lásd: