A SZÁLASI-ÉRA 919
Háláimenetek Hegyeshalomba
Néhány nappal az Eichmann—Vajna-egyezmény után Szálasi visz-szalépett attól az ígéretétől, hogy megtiltja a magyar zsidóknak a Harmadik Birodalomba való áttelepítését. Október 23-án Veesenmayer örömmel tájékoztatta főnökeit, sikerült rábeszélnie Szálasit, hogy engedélyezze 25 000 egészséges zsidó átadását „a Birodalomban végzendő munkára fél évig". Az egyezmény részleteit Winkelmann-nak és Ko-varcznak kellett kidolgoznia.49 Veesenmayer buzgóságát, amellyel Szálasi beleegyezését kicsikarta, több tényező motiválta, köztük igyekezete, hogy befejezze a végleges megoldás programját Magyarországon, hogy „zsidómentessé" (judenrein) tegye Budapestet (állítólag hogy védje a német erőket a kiábrándult zsidók hatásától a fővárost közvetlenül fenyegető szovjet előrenyomulás alatt), és hogy munkaerőt biztosítson a Bécs védelmét szolgáló „Keleti fal" építéséhez. Az eredeti megállapodástól eltérően a mozgósításra és a zsidók átadására vonatkozó konkrét részleteket Kovarcz és Juiy, Nyugat-Ausztria gauleitere dolgozta ki.50
Október 26-án Beregfy kiadta a 975/M.42-1944. sz. rendeletet, mely 70 munkaszolgálatos-század átadását engedélyezte a németeknek október 27. és november 11. között.51 A századok azt a parancsot kapták, hogy Tatán és Győrön át vonuljanak Mosonmagyaróvárra; onnan Hegyeshalomba irányították őket.52 Az átadás november 2-án kezdődött.
A zsidó nők november 2-án, illetve 3-án kibocsátott két különleges behívóparancsot kaptak. Az előbbi a 16 és 50 év közötti, varrni tudó nőket mozgósította,53 a másik megismételte az október 26-i rendelkezést, és előírta a 16 és 40 év közötti összes zsidó nő összeírását „a nemzetvédelemmel összefüggő munkaszolgálatra"54.
E rendelkezések végrehajtása érdekében a honvédelmi minisztérium szorosan együttműködött a budapesti rendőrhatóságokkal. November 7-én a budapesti rendőrfőnök utasította az összes épület házfelügyelőjét és légoltalmi parancsnokát, együttesen ellenőrizzék, hogy a gondjaikra bízott épületben nem rejtőznek-e zsidók. A házfelügyelőket és a légoltalmi felelősöket utasították, kutassák át a „keresztény házakat" is, hogy kiderítsék, nem rejtőznek-e ott sárga csillagot viselő zsidók, és azonnal jelentsenek minden bujkálással gyanúsítható személyt a körzeti rendőrőrszo-bákon.55
A Budapesten letartóztatott zsidó férfiakat és nőket,
valamint az árokásással foglalkoztatottakat később hivatalosan a zsidók külön
kategóriájának nyilvánították - ők lettek „a németeknek Magyarország érdekében
végzendő munkára kölcsönadandók". A külföldre küldésükre vonatkozó
döntésnek részese volt gróf Serényi Miklós, a Nyilaskeresztes
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham919.pdf
Az egész kötetet lásd: