918 A SZÁLASI-ÉRA
us, aki tiltakozások egész sorát nyújtotta be a hatóságokhoz (lásd a 30. fejezetet). Sajnos a közbenjárás több érintett idős zsidó számára késői volt. Sokan haltak meg visszatérőben Budapestre, vagy röviddel a Tanács székházába való megérkezésük után.
A zsidó árokásó századok helyzete jelentősen rosszabbodott, miután a szovjet erők november 2-án új offenzívát indítottak a magyar főváros ellen. Röviddel ezután a szovjet páncélososzlopok elérték Gyálpusztát és Kispestet, mindössze 13 km-re voltak Budapesttől, a német és a magyar csapatok pedig megkezdték pánikszerű visszavonulásukat Budapest és a Dunántúl felé. A zsidó alakulatok már két hete szenvedtek a nélkülözéstől, a gyilkosságoktól és az atrocitásoktól, miközben a védővonalakat ásták; az őket kísérő nyilasok és csendőrök az út menti árkokban terelgették őket, és kíméledenül agyonlőtték azokat, akik nem tudtak lépést tartani. Néhány századnak különösen kegyeden bánásmódban volt része, mialatt áthaladt Budapesten vagy ideiglenesen szomszédos településeken szállásolták el. A zsidókat állandóan bántalmazták a nyilas őrök, s gyakran csekély élelmüket is ellopták. Sok zsidót, köztük zsidó „munkavezetőket" lőttek agyon puszta szeszélyből, légből kapott ürügyekkel; ez történt például Dunaharasztiban, Pécelen, Pestszentimrén és Domonyban. A zsidó halottak száma különösen magas volt, amikor az alakulatokat át-masíroztatták a budapesti Horthy Miklós hídon: mert a nyilas katonák és őrök azzal szórakoztak, hogy a lemaradó zsidókat belelőtték a Dunába. A mészárlás olyan méreteket öltött, hogy különleges rendőri egységeket kellett kirendelni, hogy megvédjék a zsidókat az őrjöngő nyilasoktól.47
A zsidó árokásó századok sorsát súlyosbította a zsidó közösség teljes elszegényedése. November 3-án a Szálasi-kormány átfogó rendeletet bocsátott ki, mely szerint a zsidó vagyont elkobozták „az állam javára". Elméletileg ez a hadikiadások finanszírozását és a zsidóellenes törvények végrehajtását szolgálta. Az elkobzás alól csak a szigorú értelemben vett személyes holmik mentesültek, mint például az imakönyvek, válási ereklyék, továbbá gyógyszerek, meg két hétre való élelmiszer, valamint minimális készpénz.48;
Később, novemberben, miután a szovjet offenzíva rövid
időre leállt, sok árokásó századot visszavittek a Duna bal partjára, hogy újabb
védelmi létesítményeket építsenek. Mikor az offenzíva folytatódott, az életben
maradt árokásók többségét Óbudára vitték, és az újlaki téglagyárban
szállásolták el. Néhány nappal később gyalog elhajtották őket a „halál
országútján" Hegyeshalom felé, ahol átadták őket a németeknek a Bécs
védelmét szolgáló „Keleti fal" építésére.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham918.pdf
Az egész kötetet lásd: