A SZÁLASI-ÉRA 911
tottja, Rónai Zoltán is, aki „rendőrségi összekötőként" tevékenykedett. Ennek a vakmerő férfinak a határozott és magabiztos fellépése (nem volt hajlandó viselni a sárga csillagot sem) azt a tévhitet keltette a vele tárgyaló rendőrtisztekben és nyilas funkcionáriusokban, hogy az ő emberük.
A válságos problémák mellett Domonkosnak foglalkoznia kellett a Tanács rendes feladataival is, ideértve az internálótáborokban lévő zsidók élelmezését és a nyilvános konyhák ellátását. Ez alatt az idő alatt szinte csodákat művelt azzal, hogy törvényellenesen századosi egyenruhát viselt, és azt állította, hogy Ferenczy nevében ad ki utasításokat.30 Megjelenése olyan tekintélyes, modora olyan tiszteletet parancsoló volt, hogy a nyilasok, akik időről időre megjelentek a Tanács székházában, elhitték, valóban a magyar fegyveres erők képviselője. Vakmerő trükkje folytán és a Tanács számos keresztény küldönce segítségével néhány napon belül sikerült kiszabadítania a Tanács több tagját, köztük Földes Istvánt, Nagy Józsefet és Stöckler Lajost. Küldöncei közé tartozott több őr a Tanács székházában állomásozó 101/359. sz. munkaszolgálatos-század legénységéből. Ez volt az ún. ruhagyűjtő század, melynek Ocskay László százados, egy különösen becsületes tiszt volt a parancsnoka.
Megtorlásul a fegyveres munkaszolgálatosoknak a puccs idején tanúsított ellenállásáért, a nyilasok összeszedtek több ezer zsidót, főképp Budapest VIH. kerületéből, és a Rumbach Sebestyén utcában, illetve a Dohány utcában lévő két nagy zsinagógába terelték őket, melyeket nem sokkal korábban választottak ki erre a célra helyi nyilas vezetők, köztük Homonnay Márton. A Dohány utcai nagy zsinagógába hurcolták többek között Hevesi Ferenc főrabbit és Bródy Ernő országgyűlési képviselőt, a zsidó közösség egyik vezető személyiségét. A semleges országok képviselőinek és sok felháborodott magyarnak erélyes közbelépésére azonban a zsinagógákat kiürítették, és a zsidókat a sötétség leple alatt visszavitték otthonaikba.
Az első néhány napon a Szálasi-kormány közönyösen szemlélte a nyilas bandák gyilkos garázdálkodását.31 Talán úgy ítélte meg, hogy az atrocitások kapóra jönnek, mert elterelik a tömegek figyelmét az ország tragikus helyzetéről, és figyelmeztetésül szolgálnak mindenki számára, aki a jövőben esetleg ellenállásra vetemedne a rezsimmel szemben.32 Amikor Angelo Rótta pápai nuncius október 21 -én fölkereste, Szálasi biztosította arról, hogy a zsidókat nem fogják sem deportálni, sem kiirtani, hanem „dolgoztatni fogják őket Magyarországért"33. Nem említette, hogy Németországot nem törölték azoknak a helyeknek a sorából, ahol esedeg „dolgoztatni fogják őket".
A kormány azonban hamarosan fölismerte, hogy a nyilas
bandák fosztogatásai és gyilkosságai veszélyeztetik a nemzet biztonságát. Hogy
elke-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham911.pdf
Az egész kötetet lásd: